Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)

IV. Segesd egyházi szervezetei (XI-XVII. század)

1464-ben is perre vitték a tizedfizetés megtagadását úgy, hogy közben jogtalanul még más apátsági javak, falvak kerültek — többek között — a segesdi plébánia tulaj donába.2/'°

Ugyanebben az évben II. Pius pápa a pannonhalmi monostornak szent Istvántól nyert kiváltságait megerősíti és a veszprémi egyházmegye területén elveszített birtokait visszaítéli. Vagyis, megmarad a segesdi plébánosok (és bizonyos nemesek!) tizedfizetési, illetőleg birtokvisszaadási kötelezettsége.'-50

Az 1464-es esztendő viszont a segesdi plébánia exemtiójána'k, az esztergomi érsekség alá való tartozásának újólagos, pápai elismerését is jelenti. II. Pius az esztergomi érsek összes kiváltságait megerősíti magyarországi, a megyéspüspökök joghatósága alól „kivett” monostorokra és plébániákra, az utóbbiak között a segesdire is.251

Ezután tíz év múltán, egy 1474-ből származó oklevélben szerepel a segesdi plébániaegyház titulusa: ecclesia paroch. B. Michaelis archan- geli in Segesd, Segusd.152 (Ezt az említést 1320-ból is feljegyezni véli Bozsóky Gy. Pál!)

1495-ben Orsini Orsó teanói püspök, pápai követ megidézi János segesdi plébánost Budára, mivel „a múlt év nyarán ifj. Vitéz János püspök Veszprémben tartott zsinatján nem jelent meg”.253

1506—1507-ben újra a pannonhalmi apátság és a segesdi plébános (valamint több Somogy megyei nemes) között folyó tizedperről tudósítanak az okleveleik.25'1 Közel 40 évvel későbbi, 1546-ból ismert forrás szerint a segesdi azon kéttucat somogyi plébánia közé tartozott, amely még — a török háborúk pusztításai ellenére — 1566-ig, Segesd és szinte a teljes Somogy megye török kézre való kerüléséig, biztosan működött.2-55

3. A segesdi királyi, királynéi kápolr\a és plébániaXigyház (XI—XV. század).

Láttuk, hogy az előző fejezetben felsorolt — források között már a legelső, az 1216-os, majd az 1269-es, az 1319—1330-as és végül az 1464-es is a segesdi plébániaegyház exemptus jogával, illetőleg az érseki, püspöki fennhatóság alá való tartozásával foglalkozott. 1250-ben a segesdi plébános a király, IV. Béla, míg 1365-ben a királyné speciális káplánja. Vagyis, a szórványos adatdkból az derül ki, hogy a királyi, királynéi várispánság, uradalom segesdi központjában álló Szent Mihály egyház kiemelt királyi, királynéi egyháznak járó exemptus jogokkal, illetőleg más foiifos kiváltságokkal rendelkezett! Mit takarhatnak ezek a XIII—XIV. századi, adatokkal ma már alig rekonstruálható jogok, kiváltságok? Vagyis, milyen XI—XII. századi előzményei lehetnek Se- gesddel, illetőleg a segesdi plébániaegyházzal kapcsolatban? (8. ábra)

A XI. századi királyi egyházalapításokkal kapcsolatos adomány- levelek sorolnak fel ,— első ízben •— királyi kápolnákat, így a pécsvá- radit, a garamszenitJbenedakit, a székesfehérvárit, a nyékit, a békásmegyerit, a budait, a sasadit, az örsit,,, A XII, század végénél — az ún.

§9