Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)

III. A segesdi királynéi uradalom szervezete

IV. Bélának — az általa már létrehozott —■ ún. turóci és liptói megadott „szabadság” mintája-01 volt a jellemző a dél-dunántúli segesdi uradalmára. Innen veszik a mintaképet a szomszédos világi és egyházi földesurak, többek között a tihanyi apát is. Aki a gamási népeinek jogállapotát 1264—67 között rendezi — Szűcs Jenő szerint202 —, hogy ,,a mintát az apát minden belső valószínűség szerint kegyurától, IV. Béla királytól kölcsönözte, noha bizonyára nem Zólyomból, hanem — a zólyomi minta alapján megszervezett —- a szomszédos Somogy megyei segesdi uradalomból..

A különböző királyi, királynéi jogállapotú emberek további helyzetét még csak (bonyolították — a királyok, királynék által történő — különböző, később egyre nagyobb arányokat öltő birtókadományozások.

A segesdi királynéi comitatus-ból már a XIII. század közepétől (amikortól nyomon követhető!) adományoztak el birtokokat. 1268-ban a Csák nembéli Péter fia Mihálynak — egy gyöngyökkel, drágakövekkel díszített szép keresztért — a királyné beleegyezésével, IV. Béla Er- dőcsokonyát és a Nyirn helységhez tartozó 8 ékealja földet, illetőleg kisebb részbirtokot adott. A veszprémi székesegyház 1276-os nagy égése után, a királynék sorra adományozzák el a boradók 'káali, illetőleg herényi földjeit. 1276-ban a káli, .majd 1280-ban a nagyberényi földek kerültek a veszprémi egyház tulajdonába. 1279-ben a choba-i boradók, conditionariusck földje jutott a veszprémi káptalan kezébe. Erzsébet királynő, Kun László anyja, 1281-ben eladományozza Kálmáncsehit, Pa- nyit fia, Jakab mesternek. (Miután 1276-ban visszavette Panyittól az előzőleg történt adományt!) 1284-ben pedig Tivadar szebeni prépost, udvari notarius kapta Dencset és Stupánt ((Osztopánt). 1295-ben Mihály fia, László ispánnak is jutott a királynéi praediumhoz tartozó Szob falu. III. Endre király Panyit fia, Jakabnak Dobsza és Csehi (Kálmán- csehi) birtokokon állít ki új adományt.203 ( 9. ábra)

Tehát, a királynéi népek a XIII. század második felében a tulajdonos propriusai maradtak. Bármikor elvehették, eladományozhatták akár földjüket, akár személyüket (annak ellenére, (hogy néha libertas-t is kaptak). A királyné népei számára továbbra is két lehetőség maradt: a végleges, az aurea libertas megszerzése, ,vagy a robotok megszűnése utáni ,proprius-i függésben 'való maradás volt. Hiszen már a tatárjárás előtt — a százas szervezetű *— várföldek javarészt megszűntek. IV Béla ,— már említett — „kondiciöriális reformja” hozta be a falunagy szabadon történő választását, például a régi várfalvakban. Ez időben már ötféle üzemi típuson gazdálkodtak a (királyi, királynéi birtok 'népei: a földesúri ekével és szolgamunkaerővel (működő „prediális” gazdaságtól kezdve :— átmeneti fokozatokon át ■— a földdel ellátott „házas” szolgák, szabadok és kondicionariusok, a „szabadnak” vagy „jobbágynak” nevezett réteg parasztgazdaságáig. Az egységesülő kondicio- nalis csoportok a termelés befejező szakaszában kapcsolatban maradtak a íprédiális gazdasággal. (Évente egyetlen napon aratási robot terhelte őket, rájuk hárult a betakarítás, általában a fuvarozás. Vagyis, úgy látszik, hogy ez időre a munkajáradék a régi jelentőségét elveszítette

59