Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)

III. A segesdi királynéi uradalom szervezete

Ha megpróbáljuk az első említéseket nyomon követni, akkor mindenképpen a Kapos menti királynéi birtokók tömbje látszik az egyik legkorábbinak: Márcadó (1234—1270), Fonó (1250), a Kecel—Kenese (Kenőse, 1268), Bösö (Büssü, 1275—1289), Bélcz (Magyaratád ímellett, 1345). Azután az ÉK-i részen, Külsö-Somagyban Berény (Nagyberény, 1264), Nyim (1268), Choba (Tab mellett, 1279), Bábony, Gaan (Gány; 1302) ,alkoftta a másik tömböt. Talán ehhez sorolható a másik szőlőtermelő vidék, Kőröshegy váruradalma is. Az endrédi királynői birtokkal, mivel 1259-ben. itt a királynő jobbágyai szerepeltek. Míg Somogyvár környékén Osztopán (Ztupán, 1284), Kölked (1272—1289) volt a harmadik királynéi birtokegység. A negyedik, a Ny-i Zalánban, illetőleg Nagykanizsa környékére eső területek: Dénes (Fazekas, 1284), Csákány (1389), valamint a környékén lévő két Pat, a hospites nostri (regis) de villa Beryn-t (1264). Ez utóbbi ma Iharosberény, amelyet általában ösz- szecserélnek a Siófok környékén fekvő Nagyberénnyel, ahol ugyancsak hospesek, a királynői népek éltek.) Az ötödik — a közvetlenül a Dráva mellé eső — Barcs környéki tömb: Barcs (Barch, 1389), Bölcső (Bevrche, 1389), Aranyos, 1268, civitas reginalis Aranyas, 1327). Hatodik a tőle északabbra lévő Kálmáncsa (Kalamon Chehy, 1280), valamint Csokonya (Erdő, 1268), Visonta (ma Csokonya, 1359), végül a mai Baranya megyébe eső Szigetvár környéki Dobsza (1277). A hetedik tömbnek vehető a közvetlenül Segesd szomszédságába tartozó, Nagyatádtól D-re és DK- re lévő Gesztenye (1241 táján) és a két Lábod (1241 táján), valamint Atád (Nagy, .1382), Ötvös (1389), Szabás (1395), Bolhás (1366, 1389), és Szob (1295).

A végére hogytam külön a mai Veszprém, az egykori Zalába eső kálvölgyi királynéi boradó falvakat, vagyis azt a nyolc települést, amely már csuván 1276 táján, az eladományozásukkor szerepelt. (3. ábra)

Pálóczi Horváth András szerint a királyné Begesdhez tartozó zalai, veszprémi birtokai azt a problémát is felvethetik, hogy ezek nem tartozhattak-e eredetileg a veszprémi királynéi udvartartáshoz. Szűcs Jenő azt írja,|,J/' hogy ,,ezzel szemben a leghatalmasabb összefüggő királynéi birtokkomplexum, a nagy segesdi uradalom Somogy megyében terült el, átnyúlva Zalába is.”

Szerintünk Gizella után nem mutatható ki a nyoma a királyné veszprémi udvartartásának, illetőleg huzamosabb „ott-tartózkodásá- nak”. Nemcsak azért, mivel nem ismerünk egyetlen innen keletkezett oklevelet sem. A kálvölgyi és a többi (általunk felsorolt!) népek, illetőleg települések a segesdi comitatus ispánjának a fennhatósága alá tartoztak. Veszprémben és a környékén is említenek a források különböző királyi, királynéi népeket (még a XIII—XIV. században is!). Ezekről eredetük nem derül ki (egyelőre!), többnyire azért, mert a veszprémi .püspökség, illetőleg a káptalan népei lettek, nagyobbrészt 1276-os, a nagy veszprémi tűzvész, pusztulás után, de az sem tűnik ki, hogy eredetileg a segesdi királyi, királynéi uradalomhoz, comitatushoz tartoztak volna. A Kál völgyiek Segesdhez való tartozásáról is az 1276-os tűzvésszel kapcsolatos királynéi adomány révén szerzünk tudomást.

55