Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
III. A segesdi királynéi uradalom szervezete
Szerintünk a királynénak Veszprémben elsősorban szakrális központja volt. Kancellárja a veszprémi püspök saját kegyúri székesegyházában koronázta meg, ahol a királyné széke, a koronázási jelvényei is szerepelték. A veszprémi vár a királyné tisztségviselőinek: a püspöknek, a különböző kanonokoknak, a .segesdi főesperesnek, általában az egyházi embereknek a székhelye lehetett. Tehát, a segesdi (királyi, királynéi comitatus eredetileg zalai, somogyi és, talán más megyékbe eső birtokokból tevődött össze. Erre bizonyíték, hogy a XIII. század első Jelében, illetőleg az 1241 után — IV. Béla által folytatott — birtokvisszavételek elsősorban az eladományo- fcott királyi, királynéi vármegyei, comitatus birtokokat, illetőleg népeket érintették. Ekkor, 1268-ban szerezték vissza a segesdi comitatus törzsbirtokainak .számító Kaposvár környéki .Márcadót, a Barcs környéki Beles (Bölcső) falvakat is. Kethely (Kedhely, ma Kéthely), a környékén lévő két Pattal a segesdi uradalom Csákány környéki birtoktestéhez tartozhatott. Mint ahogy az itt már szándékosan fel nem sorolt, biztosan Segesdlhez tartozó, Dél- és Közép-Sömogyban lévő, állam- alapítás után (X—XII. században) meglévő, nyolc-tíz településre tehető szolgáltató faluláncolat is a birtok része lehetett. A fenti felsorolásból nagy valószínűséggel több (az oklevelekben nem szereplő, vagy amelynek már kellő biztonsággal nem deríthető ki a segesdi ispánsághoz való egykori tartozása!) település hiányzik. Ha Segesdet, valamint a mellette kialakult Udvarnok nevű falut is számítjuk, akkor a XIII. században egy 40 településen élő, különböző szolgáltatásokat végző, különböző „állapotú”: szolga, condicionarius (félszolga) és nemes jobbágy (szabad), valamint hospesek éltek. Ha a X— XII. századra, vagyis a királyi, királynéi magánbirtok eladoimányozása előtti időkbe visszavetítjük ezt a számot, és hozzáadjuk a különböző szolgáltató településeket is (amelyek a XIII. századra már nem szerepeltek) király-királynéi kézben, a korai királyi vagy hercegi segesdi magánuradalom — félszáznál is több — vagyis igen tekintélyes településláncolatból állt. (3. ábra) Pálóczi Horváth András szerint,<j;i merész dolog ezt a szétszórt XIII—XIV. századi birtokszerveZetet visszavetíteni a X—XI. századra. Szerinte „éppen ekkorra vesztette volna el Segesd birtokainak zömét, amikorra mint comitatus kialakult?” Szerintünk az 1245-ös eomitatus- ként való első említés nem azt jelenti, hogy csupán ekkortól comitatus Segesd. Hanem pusztán az írásos, az okleveles anyag hiányát (amely a magyarországi korai írásbeliségre jellemző!). Véleményünk alapján Segesd lehetett már a XI—XII. században is királyi comitatus, csupán a forrásadatokat nem ismerjük, illetőleg azok hiányzanak vele kapcsolatban. Ezlt támasztja alá Veszprém várispánság, comitatus (1207), So- mogyvár (1211), Zágráb (1209) és más vármegyék késői, a XIII. század elején, vagy első felében való comitatusként történő forrásemlítései.106 Nyilvánvaló, hogy ezek a várispánság székhelyével, várával, az ún. castrummal együtt jóval korábbi időre, többnyire a X—XI. századra keltezhetők. Kristó Gyula szerint107 „legnagyobb horderejű a királyi
