Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
II. A segesdi királynéi ispánság a források alapján
szabónak mondható — segesdi, illetőleg annak környékén való tartózkodásáról adnak bizonyítékokat a fenti források. Ez pedig azt jelenti, hogy a király udvartartásával együtt időzhetett Segesden 1241-ben, 1244-ben, illetőleg 1255-ben és 1260-ban. valamint 1263-ban és az 1268— 70-es években. Az 1271. március 14-én V. István által Segesden, valamint IV. László által — néhány évvel később*'* — ugyancsak Segesden kiállított oklevelek a későbbi, a XIII. század második felében ugyancsak meglévő segesdi királyi székhelyre, udvarhelyre vonatkoznak. Viszont, az ugyancsak Segesden megforduló III. Andrásnak, valamint a királynénak nem ismertek (vagy nem maradtak fenn!) Segesdről keletkezett okleveleik. A vármegye monográfiája írja, hogy III. Endre 1292 májusában „a Hadúton vonult át Somogy vármegyén”. A zágrábi káptalan már Somogyba eléje küldte követeit, akiknek kíséretében a király 1292. év június hó elején Zágrábba ért. III. Endrét — kíséretével együtt -— 1292. augusztus 4.—november 26. között „amidőn visszatért a Dráva felé” (még a jobb parton!) Kőszegi Henrik fia Iván elfogta.*5 1296-ban a király ismét hadat viselt a Henrik-fiak ellen. A király serege Kőszeg várának elfoglalása után a megyeközpont, Somogyvár alá vonult, „melyet Henrik fia, Miklós a belzavarok alatt hódított el... ” Somogyvár bevétele után, október 17-én már Szennán, Kaposvártól délnyugatra, majd 1297-ben (szeptember 26-án) Berény körül találjuk. A király gyakori somogyi, illetőleg Segesd közeli tartózkodása alapján valószínűnek tűnik, hogy III. András is — udvartartásával együtt — megfordulhatott a segesdi királyi, királynéi udvarházban, az akkori királynéi ispánsági székhelyen.80 Ez időből inkább a királynék segesdi tartózkodásáról maradtak fenn adatok. 1289-ből ismert, hogy „amikor IV. László király kibékült nejével, sőt intézkedett, hogy a királyné elidegenített birtokait Somogybán és Tolnában is visszakapja. A kibékülés után a királyné Somogyba, alkalmasint Segesdre jött, ahol az év egy részét töltötte.”8* Gutheil Jenő ezt az esetet úgy ismerteti,** hogy Erzsébet (Izabella) királyné a fövenyi országgyűlésen férjével, IV. Lászlóval kibékülvén, személyesen keresi fel és rendezi a Somogy megyei királynéi birtokokat, amelyeket, köztük Se- gesdet is, hosszabb idő óta IV. László tartott a birtokában. Vagyis, a fentiek azt is bizonyítják, hogy ekkor tájt, a XIII. század második felében már biztosan elsősorban királynéi uradalmi központ volt Segesd. Ahol a királynékkal együtt, természetesen a királyok is, gyakrabban megfordultak. Ez időben már azonban a királynéi udvartartás ellátására rendelt — különböző megyékben lévő — birtokok uradalmi, ispánsági központja, székhelye volt. Ezt az is érthetővé iteszi, hogy 1280—1284 között Kún Erzsébet anyakirályné joghatósága alá tartozott Macsó és Bosznia dufcátusa, valamint Pozsega, Valkó és más vármegyék, valószínűleg az egész Szlavónia. Thomasina anyakirályné 1293—1300 között viselje a ducissa tocius Sclavonic et gubernatrix citradanubialiam parcium usque maritima (mare) címet.80 Vagyis, gyakorlatilag egy hatalmas, a Dunántúltól az Adriáig húzódó területet kormányozott. Híveinek egya31
