Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)

II. A segesdi királynéi ispánság a források alapján

ránt adott királynéi (segesdi birtok) és királyi (a szávai Gradiskában lévő vám-) jutalmakat.

Az 1290 utáni adatokból világosan az derül ki, hogy Somogy, s vele a királyi, királynéi birtokok javarészt a nagy hatalmú oligarchák, a Kőszegiek fennhatósága, illetőleg irányítása alá tartozott. 1301-től — III. András halála után — a tartományurak leveréséig, az 1320-as évek tájáig Somogy és a Délvidék az oligarchák és az Anjou-királyok párthívei között vívott harcok színtere. 1301-ben Somogy akkori főispánja, Kőszegi Iván éppen Segesdről keltezett90 oklevelet adott ki.

Leszámítva azt az 1308-as eseményt, amikor Fra Gentile, a pápa magyarországi követe Zágrábból indult a hadi úton — Somogyon keresztül — Károly Róberttel Budára, az Anjouk segesdi tartózkodására csupán 1348-ból van közvetlen adatunk.91 Ekkor Nagy Lajos — Dalmácián keresztül való visszatérésekor — Segesden találkozott anyjával, Erzsébettel, „aki a király távollétében az országot kormányozta”.

1350 tavaszán másodízben is átvonult Somogyon (valószínűleg Se- gesdet is érintve!) Nagy Lajos, aki április 10-én indult el Budáról és április 18-án Zengben szállt hajóra. Október 25-én érkezett vissza Olaszországból. Visszatértében ismét átutazott a vármegyén.92

Vagyis, 1348—50 táján Erzsébet özvegy királynénak, Károly Róbert feleségének a székhelye Segesd. Csakúgy, mint 1290—1301 között, amikor is Thomasina anyakirálynő intézkedéseit látjuk a segesdi birtokkal kapcsolatban. Jóllehet, 1327-ben Károly Róbert általában a királynék (s nemcsak az özvegy királynők!) birtokaként említi99

Ezután, a Nagy Lajos halála nyomán kitört — a horvát—dalmát ■— és szlavón területre korlátozódó Mária királynő-ellenes felkelések során tudunk a királyok, illetőleg a királynék segesdi „ntt-tartózkodásáról”. 1383 szeptemberében Nagy Lajos felesége, Erzsébet királyné lányaival: Máriával és Hedviggel, valamint rangos kíséretükkel: Alsáni Bálint bí- bornokkal, Laczíkfi István horvát-dalmát bánnal és másokkal — Segesden keresztül — Zágrábba, majd Zárába mentek. Visszatértükben ■— a vármegyei monográfiái feltételezések szerint9'* —, „mivel Segesd még ekkor is a királynék uradalma lévén valószínűleg megpihentek itt.” Három évvel később, 1386. július közepén — a Délvidékre vezető útjuk során ■— augusztus hónapban még Somogybán, illetőleg még Segesden tartózkodtak, de szeptember 4-én már Kaproncán (Kőrös megye) voltak. Htjukról visszatérőben Gyakovár közelében ejtették őket fogságba a délvidéki lázadók: a Horvátiak és társaik. Mária királynő férje, Zsig- mond, kissé megkésve — csehországi visszatérte után •— csupán 1387 elején indult kiszabadításukra. Ismerjük pontosan somogyi útvonalát! Január 4-én Segesd közelében, Csurgón — a csurgói várral erődített udvarhelyen —, majd 10-én már Kaproncán, február 2-án pedig miár Dombón volt. Eredménytelenül utazott Vissza a székesfehérvári királyválasztó országgyűlésre.

A csupán 1387. július 4-én kiszabaduló Mária királynő július 1-jén Zengből indult Zágráb irányába. Itt találkozott a Veszprémen keresztül, majd a Segesd melletti Zákányon (ahol ugyancsak várral erődített ud32