Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)

II. A segesdi királynéi ispánság a források alapján

József beszól először világosan Segösd megyéről, mint királynéi birtokról. A véleményadásban őt követő Ruzsás Lajos'1'1 1979-ben segesdi is- pánságról ír, „amely a királyok és királynők politikája következtében összefüggő, zárt területté alakulni később sem tudott”. Velük szemben újabban Fügedi Erik '* Segesdről, mint egy jelentős uradalom központjáról beszél. Szűcs Jenő’1’ 1981-ben pedig a tatárjárás utáni (1248) déldunántúli segesdi királyi uradalmat említi. A legújabban, a Mályusz Elemér tiszteletére kiadott emlékkönyvben57 — Segesddel kapcsolatban rangsorolást is ad: . nagyobb királynéi uradalom volt ugyan néhány az országban . . . egyáltalán, a királyné földbirtokosi súlya nem volt országos probléma. Ezzel szemben a leghatalmasabb összefüggő királynéi birtokkomplexum, a nagy segesdi uradalom Somogy megyében terült el, átnyúlva Zalába is.” Ugyanebben a kötetben jelent meg Székely György tanulmánya,58 amelyben a következő értékelést találjuk: „Betső-Somogy, a későbbi Somogy vármegyének ez a hatalmas erdőterülete nem tartozott Somogyvár alá. A XII. században az egész vidék Segösd néven szerepel. Valamivel később Segösdvára ennek a résznek a székhelye volt.” (3. ábra)

Kristó Gyula iszerint:,u „Segesden ... a királynék építtették ki magánbirtokaik igazgatására a comitatust.”

Ez biztosan nem így van, mert a XIII. század elején, 1241 előtt Kálmán herceg magántulajdonaként, hercegi birtokként szerepelhetett. 1245-ben pedig már IV. Béla király oklevelében — a következő adat található: nostrum Michaelem filium Iacou comitis tunc comitem de Segust.60

Sajnálatos, hogy a legutóbbi somogyi nyelvészeti közleményben51 Segesd csupán így szerepel: „Korábban két település volt: Alsósegesd régebbi, királynéi birtok volt. IV. Béla is itt pihent a muhi vereség után Dalmáciába futván. Felsősegesd az újabb település.”

A felsorolt, többnyire egymásnak ellentmondó véleményhez, kiegészítésül közölnünk ikell Karácsonyi János egyik adatát,52 amely szerint 1241 előtt a Csór nemzetség tagjai, Botos és Achilles fiai ■— 1240 előtt — örökösi joggal bírták a mai Nagyatád (Somogy megye) közelében lévő Gesztenye (Guestene) falut, két Lábad (Lopus) nevű helységgel és egyéb tartozékaival együtt. Kálmán orosz királynak és tótországi hercegnek, mint a segesdi uradalom birtokosának, .szüksége lévén Gesztenye falura és tartozékaira, Botos és Achilles fiaival cserére lépett és távolabb adott zalai földet nekik. Ezt a cserét 1244. október 26-án Segesden kelt oklevelében IV. Béla király is megerősítettel’*

Végső soron Karácsonyival kell egyet értenünk abban, hogy Kálmán szlavón herceg lehetett — 1241 előtt — a segesdi uradalom birtokosa, aki a Segesdhez közeli birtokokat szerezte meg, cserével. Helyettük a szlavón hercegségben lévő, távoli, ún. zalai várföldeket adott. Vagyis, ekkor Segesd, mint hercegi, ducatusi magánbirtok jöhetett számításba, legalábbis a XIII. század első felében. A segesdi uradalmi szervezet okikor — valamilyen módon — a szlavón hercegséghez, majd később a szlavón bánsághoz is kapcsolódhatott, A XIII—XIV. században

27