Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
Összefoglalás Segesd megye és város középkori művelődéstörténetéről
rek, a nagybani bor, élőállat és a Somogybán a középkorban nagyon divatos gabonakereskedelemnek is a színterei! Külön jellemző, hogy .a XIV. század végén, az 1393—94-ben Segesden zálogbirtokos Zámbó Miklós királyi tárnokmester — a segesdi piactéren lévő curiájának — egyik telekszomszédja éppen a városi fejlődést élvező és előmozdító egyik tehetős kézműves, civis polgár, egy szűcsmester volt! Az ez idáig csupán a források alapján feltételezett, az Anjouk, majd Zsigmond uralkodása alatt szabadon mozgó külföldi, így bécsi kereskedők segesdi jelenlétét az általunk 1981—85-ben Segesden folytatott régészeti kutatások bizonyították! Segesdnek a hercegi, a királyi, a királynéi székhely szerepe, valamint a különböző főrangú tisztségviselőiknek, többek között az ispánnak (aki egyben a somogyi ispán, de szlavón bán, sőt nádor is lehetett!) itteni jelenléte a megyei törvényhozás, a .megyei „tisztikar” különböző embereit is „idekötötte”. Éppen ezért a XIII. századtól kezdve több segesd'i törvényhatóság gyűlésről és vármegyei „tisztikart” egyesítő tanácskozásról is tudunk! A XIV. század elejéről és az 1526—1566 közötti időből származó segesdi fom'úsok pedig azt is igazolják, hogy Segesd akkoriban Somogy megye központjaként és a somogyi ispán székhelyeként is szerepelt! Mi maradt meg Segesd jelentős történeti emlékeiből? Mit sikerült a különböző, de elsősorban régészeti módszerekkel folytatott kutatásaink segítségével megmenteni és a felszínre hozni? (14—18. ábra) Már 1981-ben, az ásatásunk kezdetén megtaláltuk az Árpád-kori vár sáncárkait, valamint kiszerkeszthettük a föléje épült, jóval nagyabb török kori palánkvárat is. Az itteni, a Várhegy-törpevízmű környéki ásatásunkon egy templom körüli temető sírjait tártuk fel. A temető feltárt részét a domb É-i szélén előkerült, a temetőnél korábbi épület, K-en és Ny-on pedig az Árpád- és középkori vár sáncárka zárja le. (10., 12—13. ábra) Feltárásunk további szakaszában, 1982—83-ban — a Pékó és a Balogh család földjén — már nagyszámban hoztunk felszínre a város széli, javarészt török kori (1570—1688) sövényfonatos, ipaticsi és az egyszerűbb téglaépítményeket (sütőház, borona-épület stb.). A hozzájuk tartozó kút, a különböző négyszögletes, deszkával, cölöppel megerősített, bélelt tárológödrök, kör alakú gabonásvermek, tűzhelyek, kemencék és kályhák is fontos „jelenségként” jelentkeztek. A különböző több ezerre tehető leletanyagból a reneszánsz, illetőleg a gótikus ajtók, ablak keretkövek és a különböző formában előkerülő idomtéglák jelezték már számunkra a magyar középkornak és az előzményeknek, az Árpád-kornak is a meglétét. Tudtuk, hogy nagyobb felületben, esetleg épülettömbben több is megmaradhatott belőlük! 1984 nyarán valóban megtaláltuk és teljesen napvilágra hoztuk a városközpontban lévő egyik gótikus palatium '(palota) vagy curia pincerendszerét. A 6,4x9,35 m-es gyalog- és gazdasági bejárattal rendelkező pince romjai felett eredetileg egy több, legalább két-háromszintes, XIV—XV. századi — gótikus fafaragványokkal ellátott — téglaépít161
