Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
Összefoglalás Segesd megye és város középkori művelődéstörténetéről
Thomasina anyakirálynéval, valamint az Anjou-házi királynékkal, köztük Erzsébettel Máriával kapcsolatban is! Vagyis a rendelkezésünkre álló forrásanyagok világosan bizonyítják, hogy Segesd 1241—1395 közötti időszakban, előbb javarészt királyi, majd főképpen királynéi székhelyként, illetőleg ispánsági központként szerepelt! Ahova a hercegek, királyok és királynék — udvartartásukkal együtt — hosszabb-rövidebb ideig levonultak Budáról és az ottani udvarhelyükön éltek, illetőleg itt tartották „udvartartásukat”. Itt székeltek a hozzájuk tartozó előkelőkkel és a különböző „népeikkel”. Olyas módon, mint a XI—XII. században, amikor is a hercegek, de elsősorban a királyné „vándorlásban” lehettek, hogy a számtalan curiájukba, udvarhelyükbe összegyűjtött javaikat egyszerűen feléljék. A királyi, királynéi curia, castellum (kastély) és vár mellett Segesden létezett a XV. századig a civitas, vagyis a város, majd a mezőváros. Itt állt a XI—XV. században a királyi, királynéi (kápolna és a Szent Mihály tiszteletére szentelt plébániaegyház is. Valamint Somogy megye legkorábbi, >a XIII. század végén alapított ferences kolostora, az ugyarucs.ak a királynék kegyurasága alatt álló, Boldogságos Szűz tiszteltére szentelt ferences apátság. A forrásokban föltűnő, ösz- szességében rnyolc segesdi középkori egyház is jól tükrözi Segesd egykori rendkívüli jelentőségét! Segesdnek elsősorban a hercegi, királyi és királynéi székhelyként való szereplése biztosított számtalan előnyt, fejlődési lehetőséget. Az Árpád-kori királyi és királynéi székhelyhez tartozó települése előbb civitassá, vagyis várossá, majd később mezővárossá fejlődött! A (huzamosabb ideig ott tartózkodó udvar, az igényesebb fogyasztó jelenléte pedig ide vonzotta a külföldi kereskedőket is, akik drága árucikkekkel, luxusholmikkal jöttek ide. (11. ábra) A szabadabb, az ún. hospesjogokkal rendelkező segesdi idegenek, köztük talán a valllon-franiciák, 4241 után a segesdi városi (civitas), majd később a XV. századi mezővárosi fejlődés letéteményesei lettek! Már 1393-ból ismerjük az ún. segesdi városi tanácsot, élén a bíróval, az esküdtekkel. Nagyon fontos — az a száz évvel későbbi időből —, az 1499-ből származó oklevél, amelyben már a Báthoriak kezében lévő város legalább húsz kézművese, kereskedője szerepel! Lényeges, hogy elsősorban a távolsági kereskedők (Kalmár-ok), a szűrkészítők (Szűr-ősök), a posztó-csapó mesterek (Csapók), a sófuvarozók (Sós-ok) léteztek a legtöbben. A speciális kézműves foglalkozást az ötvös-aranyműves, míg az írásbeliséget a jogászi végzettségű, litteratus- deák, a város írni-olvasni tudó jegyzője képviselte. 1438-ban tudunk a bécsi 'egyetem bölcsészeti karán tanuló Balthazar de Segusdino-rótl, valamint 1451-ben a közeli Szobról is szerepel ott diák: Stephanus de Zoob. A szórványos adatok szerint 1465-ben Michael de Segesd szerepel. A mohácsi vész előtt, 1519-ben a krakkói busa magyar tagjai között találjuk Emericus de Simigio Seggesdiensis-t. Vagyis a segesdi polgárok gyermekei előszeretettel látogatták a bécsi, a krakkói egyetem fakultásait! A Ségesden és közvetlen környékén kialakult forgalmas vásárte160
