Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
VI. Régészeti és művelődéstörténeti emlékek Segesdről
amelynek az oldalán párhuzamos vonalkadísz között, rádlirrfinták futnak! A rendelkezésünkre álló terjedelem nem teszi lehetővé, hogy az összes kályhaszemtípust ismertethessék. A leglényegesebb típusokat azonban így is megfigyelhettük: a négyszögletes tányér alakú, a pohár és bögre, a tálka, a sisak és a hagyma alakú formákat. Ezekből tevődött össze az a XVI—XVII. századi segesdi mezővárosban használt több száz egyszerű, mázatlan vagy díszesebb mázas kályhatípus. A rendelkezésünkre álló darabokból több, 50—90 kályhaszemből álló kályhatípus rekonstruálható is. Sőt elhelyezésükre is támpontokat kaphatunk! Vagyis közülük melyek állhatták az egyszerűbb konyha, vagy gazdasági jellegű építményekben, illetőleg a díszes típusokból, amelyeket lehet a különböző lakószobákba vagy tehetősebb épületekbe elhelyezni? (14—15. kép) Nagyobb számban talált kályhák mellett ugyancsak jelentős meny- nyiségű, több tízezerre tehető a feltárt különböző kerámiaanyag. Vagyis ezekből legtöbb a mindennapok egyszerűbb emlékeihez, a segesdi háztartásokhoz, asztaltantásokhoz, illetőleg a 'díszesebbek az ünnepnapokhoz, vagy a .gazdagabbak asztaltartásához köthetők! Lehetőségeinkhez képest tehát nézzük végig a legjellegzetesebb segesdi kerámiatípusokat.580 (10—13, 16—17. kép) Mindenekelőtt külön kell választanunk az előkerült Árpád- és a középkori (XIV—XVI. századi, valamint a jellegzetes török kori (XVI— XVII. századi) kerámiaanyagot. (17, 10—13. kép) Jellegzetes, korai XI. századi hullámvonalas keráfniaanyag a Várhegyen folytatott ásatásunk során került a napvilágra, még 1981-ben. A mezőváros területén folytatott feltárómunkánk során kevesebb XIII —XIV. századi, illetőleg XIV—XV. századi kerámiaanyag jutott felszínre. A legnagyobb mennyiséget a török kori (XVI—XVII. századi) kerámiaanyag teszi ki. Ennélfogva nagyon fontols leletnek számít a segesdi anyagunkban az a drapp színű edény, amelynek ,a külső peremén piros színű minta van, ferde vonaliakkal. Az edény alján /cerejszí alakú fenékblélyeg is található. Az 1983-as ásatásunk során előkerült fenékbélyeges kerámia a XIII—XIV. századra keltezhető. Valószínűleg a XIV—XV. századba sorolhatók a különböző sima, illetőleg, bordázott díszű, .sárga, fehér vagy pirosas színű pohár, illetőleg iserlegtöredé- kék. Mint ahogy pagyrészt XV—XVI. századinak tartható a kívüLbe- lül, vagy csupán belül sárga, barnássárga mázazáissal ellátott bögre, fezék és kanosótöredékék. Ide sorolhatók a mázatlan fehér, piros, sárga, oldalukon bordázattal díszített hasonló jellegű töredékek is! Csakúgy, mint ezek kívül pirosra festett, vagy rács és egyéb mintával díszített típusváltozatai! ,Leglényegesebbnek tartható a díszített XIV— XV. századi kerámiák ködéhez sorolható pecsételt, illetőleg a külföldi, így osztrák kerámiaanyag. Vegyük hát őket alaposabban Vizsgálat alá! Először a mázjatlan, pirosasbanna színű pohár vagy serlegtalp, illetőleg a tál töredékét! Mindkettő jóliszapolit, finom agyagból készült. A pohár vagy serleg aljtöredék felső peremén ékalakú bevágássor van, míg alatta körbefutó csillag, így ugyancsak körben, középen ponttal, 144
