Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása - Somogyi Almanach 45-49. (Kaposvár, 1988)
VI. Régészeti és művelődéstörténeti emlékek Segesdről
— Összekapcsolnák a ferences műhelyek vagy az un. pálos műhelyek somogyi működésével.’'9 Kétségtelen, hogy a ferencesek segésdi jelenléte valószínűvé tehet ilyen — a kőfaragványokat, díszítéseket készítő — javarészt téglaépítkezéseket folytató ferences műhelykapcsolatot Ennek a műhelynek megbízható azonosítása azonban még egy ideig várathat magára. Mint ahogy biztosan — régészeti kutatásokkal — azonosítani kell az Al'só-Segesden esetleg meglévő kőegyház helyét is, amelyet a források említenek. Külön vizsgálat kell, hogy azonosítsa a XIV., XV—XVI. századi segesdi sírköveket készítő kőfaragó mestert vagy annak műhelyét is. Hiszen Somogybán, ahol egyre több középkori kőfaragvány, faragott kőanyag kerül elő (Id. Babócsa) nagyon lényeges az ásatásokon megtalált építkezési anyagoknak; köztük a segesdi téglának és kőnek az alapos, mindenre kiterjedő vizsgálata. 2. A fazekasság emlékei: kályhák és kerámiák A segesdi mezőváros ásatása során igen jelentős mennyiségű, különböző fűtőberendezésekhez, kályhákhoz tartozó kerámiaanyag került elő. Sajnos többszöri átépítés, épületbontás, sőt égés-pusztulás következtében éppen a gótikus (XIV—XV. századi) időszak jellegzetes kály- hacsempetípusait itt nem sikerült megtalálni. Egyáltalán egy-két töredékes, zöldmázas kályhacsempén kívül nem találtunk jellegzetes csempedarabokat. Annál nagyobb számban bukkantunk rá a kályhaszemek legkülönfélébb fajtáira! Kezdve a felül négyszögletes, tányér alakú típustól, amely szürke, piros, fehér, kívül-belül mázatlan formában, de belül zöldmázas kivitelben, kisebb-nagyobb méretben került elő. Hasonló gazdagságban mutatkozott az ún. pohár és bögre alakú típus is. Az egyszerű vékonyfalú, kívül bordázott oldalú, széles, ferdére metszett peremlmel rendelkező darabok mellett több száz vastagabbfa- lú, elsősorban belül zöld, sárga, bordó mázas pohár és bögre forma volt. Ezeknek a legjellegzetesebb formatípusai a gömbölyített derékkal, illetőleg a kiszélesedő vállal és belső egyenesre vágott peremmel jelentkeztek. Többnyire piros, szürke, fehér, sárga színben, mázatlan kivitelben, de megtalálható a belül zöld, bordó, sárgásbarna mázazá- sú is. Ehhez, a /pohárból a bögre formába való átmeneti típushoz sorolható a török kor legkedveltebb, felfelé szélesedő, felül bordázott, széles, tölcséres peremmel rendelkező, vállán erős horonybordákkal ellátott, különböző színű mázzal díszített kályhaszem típusa. Ebből a típusból: de annak főképpen a belül zöldmázas változatából több száz ép, illetőleg kiegészíthető darab került elő. A pohár alakú típusból fejlődhetett ki a jellegzetes magyar, lóhereformájú, felül áttört, rácsmotívummal ellátott mázatlan, barnáspiros (kályhaszemtípus is. Ugyancsak a XVI—XVII. századi jellegzetes segesdi kályhatípusokhoz sorolható a hagyma, a sisak formájú kályhaszemek. Ezek zöld mázas, vagy kívül vörösre, barnára festett változatokban jelentkeznek. Vagyis többnyire kályhacsúesdíszek lehettek, s így a kályhák felső koronarészéhez tartozhattak. Ilyen a csúcsán gombban végződő, csónak alakú típus is, 143
