Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

IV. A kormánybiztos (1849 március—augusztus)

A lehangoló hír mindentkit hatalmába kerített néhány óráig, utána Mednyánszky futait menesztett Klapkához, aki igazolta a hír valódisá gát. Noszlopy Gáspár az újabban feltárt dokumentumok alapján augusztus 19. táján értesült a hírről. Összehívta vezérkarát, a vele tartózkodó polgári megyei vezetőket és feloszlatta seregét, illetve Mednyánszkyhoz küldte azokat, akik a további harcot vállalták. A világosi tragédiára Noszlopy Antal így emlékezett vissza: — „Szétosztásunkat a püspöki teremben tartott búcsú, vagyis torebéd előzte meg. E szó búcsú magában már szomorú jelentésű. Búcsúzni szokott rokon sze\retett rokonától, szerelmes szíve felétől, szülő és gyermekek egymástól, barátok barátoktól, végleg vagy ideiglenesen. Az ideiglön is szívsebző — hát midőn azon kedves kötelék elszakadt pontján állunk, melyek imádott haza szent romjai fele\tt Caius Mariusi hűség bánatával egy bizonytalan jövő borzalmát idézik elő — csudálhatni \e midőn érző lény kit embernek neveznek —• ha az ki a viharok előtt tárt kebellel \állott, ily váratlan sors súlya alatt porig hajolva összeomlik. — Ilyen vala búcsúnk, midőn egymás kebelére borultunk, ilyen az ebéd, melynek ételét \epével, italát bánat mérgével vegyítve ízleltük." Noszlopy Gáspár néhány forradalmártársával •— volt tisztviselőik és közkatonák — élve a szabad választással, Veszprémben maradtak. Ezután, akik vállalták Noszlopyval a további sorsközösséget „ . . . a Bakony rengetegébe vetők magukat."

271