Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár 1820-1853 - Somogyi Almanach 43-44. (Kaposvár, 1987)

V. Az illegális felszabadító mozgalom évei

V. AZ ILLEGÁLIS FELSZABADÍTÓ MOZGALOM ÉVEI 17. Az első hónapok Noszlopy Gáspár miután két zászlóaljnyi fegyveresétől megvált, 1849. augusztus 19-e után elhagyta Veszprémet. Katonáit Klapka tábornok már Komáromba rendelte, akik azután a fegyverletételig ott harcoltak. Augusztus 14-től Noszlopy katonailag Klapka, illetve Mednyánszky őrnagy parancsnoksága alá tartozott. Noszlopy Antal 1849 késő nyaráról, a szabadságharc dunántúli fináléjáról, visszaemlékezésében a következőket írta: „Mi jobbnak láttuk Gáspár öcsémmel és egypár száz részint volt (megyei) tisztviselőkből, részint honvédekből álló kísérettel kün maradni. (Értsd Komárom falain.) Talán saját vesztünkre és uz érzékeny válás után azoti bajtársaktól, kikkel jó és balsorsban osztozánk; Veszprém falait, a püspöki fényes termeket, azon állapotban, melyben találtunk — azaz sértetlenül hagyva drágaságait —, magyar polgári és katonai becsület szeplőtlenségével elhagyánk. Majd a Bakony rengetegébe vetők magunkat :, többnyire álöltözetben, Meszlényí József felejthetetlen nemes gondoskodása és segélye által gyámolííatvánk. Reményünket ekkor is Klapka és Komárom falai terrjesztvék, ennek elestével hozván a haza végbukását kapcsolatba — mire azon hír is jogosított, hogy Kmety 9000 hőssel a túlnyomó számú oroszokon keresztülvágta magát és hogy Erdély nagyhírű Leonidásza Bem, Kossuthtal szerencsésen Törökhonba kimenekültek."

1 Erről az időről, Noszlopy Gáspár illegális korszakának első idejéről a néhány forráson kívül nem maradt fenn más dokumetum. Amikor Veszprémből Balatonfüred felé távoztak, szinte mindannyian fegyverrel, egyenruhában voltak és ezért a megszállt területen, az ellenség hátában — sokak szemében •— még mindig szervezett alakulatnak tűntek, pedig valamennyiük gondja ekkor az volt; miképp lehet az ellenség elől elrejtőzni, megúszni a fogságot és a hadbíróságot. Amikor Balatonfüredről jövet Szigliget és Csobánc között jártak, a Noszlopy-testvérek meglepetésükre édesanyjukkal találkoztak. Noszlopyné aggódva közölte fiaival, hogy őket a császáriak már mindenütt keresték és ezért őt is állandóan zaklatták.

2 Ekkorra már az első halálos ítéletek is megszülettek Somogyban.

3 Noszlopy Gáspár utolsó falragasza ekkor már hatástalan és ahova eljutott, ott a falusi vezetők többnyíre nem merték kifüggeszteni/

1 Noszlopy testvérével Balatonifüreden (ekkor Zala megye) 1849. augusztus végén egy megbízhatónak vélt házmesternél a kormánybiztosi iratait; — 22 kis kötegben — elrejtette. A Horváth-féle ház Alfonzó nevű alkalmazottja ezeket, azután 1850 július végén az iratok után kutató Bogyay Miklós szolgabírónak átadta. Bogyay mindezt főnökéhez óhajtotta továbbítani. Ebbeli szándékában Csorba Edvard marcali császári főbíró vi-