Pomogáts Béla: Otthon a világban. Írások Takáts Gyuláról - Somogyi Almanach 42. (Kaposvár, 1986)

A valóság poézise. Bevezetés

A VALÓSÁG POÉZISE Bevezetés Takáts Gyula egyik szép verse: a Sziklából kihajló a költészet és a természet lényegi kapcsolatáról beszél. Ez a kapcsolat nemcsak annyi, hogy a versek ára idővel mandulafákká változik; ennél jóval több és tartalmasabb, a két világ — a művészet és a valóság — teremtő kölcsönösségére mutat. Takáts Gyula versei a való világ, a természet szépségét és költőiséget hirdetik. A tavaszi reggel párájában fürdő, büszkén felmagasió, virágos mandulafák az ő számára egy költői rend alkotó elemei. Tiszta formáik, szép arányaik, az elrendezésükben testet Öltő ritmikus kompozíció, az anyagukban és színeikben jelen levő természeti varázslat — mindez valóságos költemény. Takáts azt a tanácsot szívlelte meg, amit a fiatal Illyés adott valamikor. „Ragyognak a tárgyak. Nyald meg a ceruzád" — hangzott ez a tanács, a valóság ragyogásának, arányainak és színeinek leírására biztatva a költészetet. Arra, hogy a nyelvi közegben is megjeleníttessenek a dolgok és a természet létező csodái, szépségei. Takátsnak valójában nem kellett biztatás. Ö maga is azt vallja egyik ars poetica-értékű megnyilatkozásában, hogy ,,a költészetben a világmindenség emberi méretű aránya ragyog." A költőnek ezeket az arányokat kell közvetítenie; versbe kell foglalnia a világ természetes varázslatát. Takátsot az elemi látvány igézi meg. A közlés önfeledt természetességével idézi fel a dunántúli táj vagy a tágasabb világ látványait. Költészetének legfőbb eleme a festőiség. Maga is festőnek készült, mesterei között tartja számon Egry Józsefet és Rippl-Rónait. De a francia impresszionisták levegős piktúrájára, Fra Angelico tüzes mediterrán színeire, Breughel emberi mozgalmasságára vagy Chagall fátyolködben úszó álomvilágára is gondolhatunk versei olvasásakor. Festői világ van jelen ezekben a költeményekben, akár a dunántúli tájat, akár a csillagos eget, akár a képzelet álomvilágát tárják elénk. Nem véletlenül, hiszen Takáts Gyula szűkebb világa az a Pannónia, amely költők és festők nemzedékeit nevelte a valóság apró csodáinak szemlélésére és kifejezésére. Takáts a somogyi dombok arányait, a Balaton érett színeit idézte verseibe: egy klasszikus táj képét és atmoszféráját. Mindazt, amit ez a klasszikus táj történelemben és életrendben jelent. Barokk kisvárosok régies hangulatát, présházak bukolikus levegőjét, egy szemlélődésből és munkából szervezett életrend békéjét és derűjét. Ez okozza, hogy költészetének nincs olyan belső története, mint az emelkedő és süllyedő időt követő, történelmet faggató lírikus életműveknek. Inkább mélyül és gazdagodik, mintsem változik. A látvány szerepéről beszéltünk, mégsem mondanók, hogy Takáts a költészet impresszionista mesterei közé tartozik. A táj : a somogyi dombvidék vagy a görög szigettenger arányait és fényeit valóban kevesen fejezték ki oly láttatóan, mint ő. A természetet kevesen hódították meg a köl-