Pomogáts Béla: Otthon a világban. Írások Takáts Gyuláról - Somogyi Almanach 42. (Kaposvár, 1986)

Három verselemzés (Fakutyám, fényben, Knósszosz romjain, A magyar Waste Land-ek)

Midőn vállalja az örökséget, de vállalja a kor nagy feladatait is; midőn a humánus rend törvényét fogalmazza meg, törvényt, amely magába zárja a klasszicitást és a modernséget, a hagyományt és a változást, amely valamiképpen a továbbjutás záloga lehet: Tedd hát a kezed szívemre. Kedves, tedd ide bátran, mert ez a világ!. . . Ez, mi itt dobog s e fénylő kékség közötti vad disszonanciák s a vérünkből hulló reménység, mely íme, hogy virrad, hajónk előtt a napba most jeget emel. Hideg fővel a Törvényt!. . . Versbe! Ahogy a bíró, Minős emelte. Es áll, mint ott Ida hegye, az örök és tiszta mérce. , Ebben a törvényben és mércében talál megnyugvást a görögországi utazás zaklató és számvetésre kényszerítő élményei után. Élmények után, melyek egy klasszikus táj klasszikus látványai és emlékei között éppen a modern világ diszharmóniáján gondolkoztatták el. Melyek belső vitát keltve a klasszikus európai hagyományok és a korszerű életérzés szintézisében adtak feleletet korábbi kérdéseire. Azokra a kérdésekre és gondokra is, mikről a két évtizeddel korábban fogalmazott itáliai búcsú is számot adott. (1970) A magyar Waste Land-ek Aki a Balatoni el vidék apró falvaiban jár, különös népvándorlás tanúja lehet: a régi hegyközségek lakossága lassanként elhagyja otthonát, a part közelében épít nagyobb és kényelmesebb lakást, s az apró vályogházakba budapesti mérnök, orvos, újságíró költözik. De mi történik azokkal a községekkel, amelyek távolabb esvén a nyaralótelepektől, nem vonzzák a vakációs otthont kereső fővárosiakat? Bizony pusztulnak a régi házak, pincék, udvarok, szaporodnak az elhagyott otthonok, fogyatkoznak a hegyközségi porták, s lassanként mind több eldugott emberi település jut Gyűrűfű, a néptelen baranyai falucska sorsára. Róluk ad szomorú képet, őket siratja el Takáts Gyula verse: A magyar Waste Land-ek, amely a költő új kötetében, A semmi árnyékában olvasható: verseskönyvben, amelynek vezető szólamát máskülönben is a siratok, a búcsúversek, a