Várkonyi Imre: Somogy megye helységneveinek rendszere - Somogyi Almanach 41. (Kaposvár, 1984)
I. Magyarok adta nevek - 4. Személynevekből alakult helységnevek
4. Személynevekből alakult helységnevek A somogyi helységnevek legtöbbje ebbe a csoportúba tartozik. Ez a névalalkulás jellegzetesen magyar. A névadás indítéka az volt, hogy akinek a birtoka volt a falu, arról nevezték el a településit. A nomadizálás korában (X. század) ugyanis csak valakihez lehetett menni, valahová nem, mert nem volt állandó a település. Ez a névadási mód tehát nagyon elterjedt volt magyar földön, különösein az Árpád-korban (X—XII. században), de egyes feltevések szerint a XIV. század végéig volt eleven, sőt még napjainkban is jelölnek meg személy nevével földrajzi területet (Krisitó, 79). A különbség azonban az, hogy amíg a középkorban magával a személynévvel nevezték el településit, az újaibb korban személynév csak közszó utótaggal együtt alkothat földrajzi nevet. Ezt látszik igazolni az a tény, melyet a megjelent földrajzinév-igyűjiteménydk is tanúsítanak, hogy egyes határrészeket vagy a határban lévő objektumokat még századunk első felében is közszóval megtoldott tulajdonnévvel meveztök el. így pl. Büssü község határában az egyik mezed forrást Kepecs kútjá-nak nevezték, mert a forrás egy akkor még élő Kepecs nevű egyén birtokán volt található. Az uradalmukban különösem a pusztákat a birtokos leányáról, feleségéről, fiáról nevezték el a -puszta utótag hozzáadásával (Irmapusz- ta, Alexandrapuszta, Gézapuszta, Mariettapuszta stb.). De újkori településnév is lehet a személynév + földrajzi köznév kapcsolata (Máriafürdő, Bélatelep stb.). Az a névadási mód, hogy a települést pusztán a birtokos személy nevéről nevezték el, sajátosan m iá g y a r jelenség, a környező népek nyelvében nyelvi eszközként nem található meg. Kmiezsa István azzzal is bizonyítjia e típus ősiségiét, hogy a török nyelvben ugyanúgy megvan, mint a magyarban, tekét még honfoglalás előtti eredetű, amikor a török népekkel szoros kapcsolatban voltunk (Kmiezsa, Névt. Vizsg., 20). Maga a név, amelyről elnevezték a települést, lehet magyar, de lehet idegen eredetű is, mint ahogyan kerasztneveinlk többsége sem magyar nyelvi eredetű. A névadásnak ezt a típusát is természetesen magyarnak tekinthetjük, mert ezek ;az idegen eredetű nevek már a névadás korában beépültek a magyar nyelvbe, és éppen ezért a magyar nyelv szabályai szerint alakultak, pl. magyar képzőket vették fel, a magyar nyelv ragozási szabályai érvényesültek az alakváltozás esetében. A személynevekből származó helységnév többféleképpen alakult. A falu neve vagy puszita (formáns nóllküli) személynévből keletkezett, vagy a puszta személynév + az -i képző kapcsolatából, melyről már az előzőekben is láttuk, hogy funkciója a helynévképzés esetében azonos az -é birtok jeli él, tehát azt jelentette, hogy kié a fálu. A személynévhez -d képző is járulhatott, melyndk eredetileg ugyan kicsinyítő képző volt a szerepe, de helynévképzőkónt ugyancsak birtok jel ölő funkciója volt. Alakulhatott helynév az -a, -ja birtokos személyraggal is, különösen a -falva Ifa/, -háza, -híd/j/a utótag esetében (a XIII. századtól), esetleg úgy is, hogy a személynévhez más képzőt fűztek. 30
