Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 8. A Somssich-család levéltárának és könyvtárának pusztulása Sárdon a második világháborúban
8. A SOMSSICH-CSALAD LEVÉLTÁRÁNAK ÉS KÖNYVTÁRÁNAK PUSZTULÁSA SÁRDON A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN Még mindig hiányosak azok a veszteséglisták, amelyek a második világháborúban a családi levéltárak és könyvtárak s velük együtt: kastélyaink és kúriáink műkincseinek és képzőművészeti gyűjteményeinek a pusztulását vették számba. Több mint három évtized forgott át azóta az idő kerekén, mégsem akadt egyetlen hazai művelődéstörténészünk sem, aki e pusztulásokat felmérte vagy összegezte volna. Pedig a munka elvégzője hazai művelődéstörténetünk igen jelentős veszteséglistáját állíthatná össze általa. A levéltári, a könyvtári és a múzeumi értékek és műkincsek pusztulásának az időszakasza a felszabadulás utáni hónapokra tehető. A kastélyok és a kúriák közelében élő lakosság volt a legtöbb esetben pusztítója ezeknek az értékeknek. Ilyen pusztulás a későbbi évékben is történt. E sorok írója — a Somogy megyei Múzeum igazgatójával együtt — éppen akkor érkezett 1950-ben a Somogytarnócai Széchenyi-kastély udvarába, amikor már csak hatalmas kör alakban voltak láthatóik a felgyújtott iratok és könyvek feketén üszkös maradványai, jelezvén a kastélyból kihordott iratoknak és könyveknek az udvaron való elégetését. Az elmondottak kapcsán azonban utalnunk kell arra az emberileg legalábbis érthető gyűlöletre, ami a parasztság bizonyos elemeiben a jogai ellen tanúskodó, a földesúri jogokat biztosító iratok ellen élt és ami a francia forradalomra éppen olyan jellemző volt, mint az 1800. évi megyénkben lejátszódó insurgens-lázadásra, az 1945-ös földosztással és a háborús cselekményekkel kapcsolatos eseményekre, vagy az 1956-ban a begyűjtési iratok sok helyütt nyilvános elégetésére. Sajnálatos, hogy a vidéki levéltárák és könyvtárak nem tudták a második világháború előtt begyűjteni a családi levéltárak és könyvtárak nagy részét, jóllehet — mint Somogy megye is — jó szándékkal szorgalmazta a családi iratok begyűjtését már a 30-as évek második felében. Még be sem fejeződtek a levéltár átépítési munkálatai Somogybán, amikor Kacskovics Gyula hasznos és értékes kezdeményezése látott napvilágot az Üj-Somogy 1938. évi karácsonyi számában. „Helyezzük letétbe családi levelesládáinkat a megyei levéltárban!” c. figyelemre méltó kezdeményezése már ekkor felhívta a közfigyelmet a családi levéltárak nagyobb megbecsülésére, biztonságosabb megőrzésére és az iratoknak a történészkutatók számára való hozzáférhetővé tételére. A cikk szerzője rámutatott a családi levéltáraknak az idők folyamán ért pusztulásaira, az iratok soraiban keletkezett pótolhatatlan veszteségekre, s azok jövendő sorsát nagyobb biztonságban látva a megyei levéltárban, mint az egyes családok kastélyaiban és kúriáiban. „Ki merné határozott biztonsággal állí261
