Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

lamint az országosan is kiemelkedő sporteredmények (röplabda, kosárlabda stb.).

De jelentős változáson ment keresztül a felsőkereskedelmi iskola ■örökségét átvevő, s új iskolaépületbe költöző Noszlopy Gáspár Közgazda- sági Technikum is, amely — ugyancsak 1962-ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját 22 rendes és 10 óraadó tanárral és 7 mezőgazdasági, köz- gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi, ipari tagozatán 1278 tanulóval, hatszor annyian, mint ahányan a felszabadulás előtt egy-egy tanévben jártak az iskolába.

A jelzett bázisesztendőben a városban, 7 középiskolában 2894 volt a tanulók száma. (Ebből szakközépiskolás 1707, gimnazista pedig 1187.) A középiskolák osztálytermeinek a száma 70 volt, a tanerőké pedig 176. A középiskolai esti és levelező tagozaton a városban 1617 tanuló tanult ösz- szesen. (548 gimnáziumi, 943 szakközépiskolai tanuló és 126 ipari szaktechnikumi tanuló.)

A városban működő összes középiskolák könyvtári állománya 104 744 kötet. Évi gyarapodás 10 500 kötet, 365 975 Ft értékben. A kölcsönzött kötetek száma 22 128, az olvasóké pedig 3650. Az egy tanulóra jutó könyv itt is — csak 7,1 kötet. Függetlenített könyvtárosa csak két (!) középiskolának (a Munkácsynak és a Táncsics gimnáziumnak) van a városban.

A könyvtárfejlesztő költségvetési összegek a város iskoláiban 3000— 5000 Ft között mozognak, hallatlanul kevésnek bizonyulván e meghatározott és engedélyezett keretek.117

Az ipari szervezetek nem termelési rendeltetésű infrastruktúrája önmagában is igen jelentős kulturális tényező a városlakók igényeinek a kielégítésében: üzemi bölcsődék és óvodák, orvosi rendelőik, klubtermek, klubkönyvtárak, sportlétesítmények tartozván elsőrenden ide.

A szakmunkásképzés — az iparpolitika kedvező hatására — kardinálisán megváltozott a városban. A tanoncoktatás hiányosságait látva a város, már a felszabadulás utáni hároméves tervében fáradozott egy kollégiummal egyesített iparostanonc iskola létrehozásán. Az egyre nagyobb számú elméleti és gyakorlati szakismerettel rendelkező iparos nemzedék nevelése érdekében kormányzatunk már 1949/1950-ben átszervezte az iparitanuló képzést az iparitanuló iskolák (többé már nem tanonc- és nem inasiskola!) keretében, a Munkaerőtartalékofe Hivatalának a hatáskörében.

Ennek az új oktatási rendszernek a megyeszékhelyi központjában működött az 503-as számú iparitanuló iskola irányító iskolaként, Pintér Kálmán igazgatásával. Az iskola végül is: 1957-ben a Munkaügyi Minisztérium hatáskörébe került s felvette első igazgatója fiának, az iparművészeti munkásságáról is jeles festőművésznek: Rippl-Rónai Józsefnek a nevét. Az új iskola —- párhuzamban a város növekedésével — nagy léptékű fejlődésnek indult. A 36 osztályban dolgozó tanulók létszáma: 1961-ben már az ezer fölé emelkedett. A régi keretek s épületek és albérletek kinövése után Erdélyi Zoltán, pécsi Ybl-díjas építészmérnök új iskolát tervezett, a város egyik legszebb és legmodernebb oktatási intézményét a kabinetrendszerben 16 tanteremmel, 200—200 személyes kollégiummal és tanműhellyel és 600 férőhelyes étteremmel működő impozáns objektumot. Az avatás 1969/70-es iskolai esztendőben történt meg, ekkor érve el történeté93