Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
az országos hatóságok, a központi múzeumok is jónak látták, hogy a kultúrpalota, benne az új múzeummal — a Rákóczi térnek arra a felére épüljön, amelynek a másik oldalán a város színháza épült, tehát olyan központi helyre, amely a látogatásoknak — már csak az állomás közelsége miatt is — az előnyére szolgálhatott volna. Amikor e tervvel mindenki egyetértett — a korabeli sajtócsatározásokból értesülünk minderről —, ekkor került elő Gönczi Ferenc új gondolata, hogy a múzeum ne a Rákóczi térre, hanem a város északi részére, az új Tisztviselő-telepre épüljön. Aki végig tanulmányozta az ellenforradalom időszakának azt a nagy mennyiségű sajtópublikációját, amely a székhely város két napilapjának a hasábjain a 20-as évektől kezdődően megjelentek a kultúrpalota építése ügyében, aki nyomonköveti azt a sok-sok jószándékú kilincselést, depu- tációt, minisztériumba járást, a főhatóságokhoz való peticiózást, annak félelmetesnek tűnhetik a helyi csatározásoknak az a mennyisége, amely napvilágot látott. Jóllehet csak arról volt szó, hogy a világ nagy városainak a mintájára, az állomásközeiben lévő és ezért frekventáltabban látogatható Rákóczi tér szép és emelkedő városnegyedében vagy akkor még eléggé külterületnek számító Tisztviselő-telepre helyezzék el a kultúrpalotát, s benne a múzeum épületét? Ma már elgondolkozhatunk azon, hogy mennyivel eredményesebb lett volna e csatározások helyett összefogni a megye és a város vezetőinék és értelmiségi szakembereinek. Csak ez az egyetértés hozhatta volna tető alá a városból mindmáig hiányzó múzeum önálló épületét! Hiába nyilvánították ki jóakaraté szándékukat és javaslatukat a központi múzeumok, hiába mondta — az itt élő művészek közül Kunffy Lajos is, alkalmasnak a helyet, hiába jött tekintélyével Kisfa- ludy-Stróbl is e kérdés pozitív eldöntésére, hiába levelezett éveken keresztül jó tanácsokat adva Móra Ferenc is: mégsem tudott a múzeum ügye — mind málg —• a városban megoldódni. * * * Az egyesületek keretein belül végzett s többször megújuló kulturális tevékenységnek a városban az egyik legjobb példája, a csaknem félszázadig (44 évig) élő és munkálkodó Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság volt (1904—1948). A századfordulón — a megyei székhely városokban — egy-egy a tájon élt, vagy született országosan is jelentős író eszmei hagyatékát jelentő örökség ápolására irodalmi társaságokat szerveztek. Somogybán — Berzsenyi neve és oszlopa a niklai temetőben — már az abszolutizmus idején is jelentős és messzeható kulturális és politikai demonstráció ügyévé vált. Miután a századforduló után is Berzsenyit tartotta — méltán — a legnagyobbnak a székhelyváros — hozzáfogható nagyság nem is akadván — a megyében, így az irodalom és a tudomány helyi ápolásának és művelésének a szolgálatába állított egyesületét is Berzsenyiről nevezte el. A Társaság alapszabályainak a láttamozását és működését 1904. aug. 18-án engedélyezte a belügyminiszter. Első elnöke Roboz István lapszerkesztő, főtitkára Pete Márton, titkára pedig Kohlbaoh Bertalan volt. Az alapszabály a Társaság célját azonban nemcsak Berzsenyi emlékének az 77
