Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
ápolásában jelölte meg, hanem a megye többi jeles alkotóinak a kultuszában is. Mindezeken kívül további feladatának tekintette a Társaság a magyar szépirodalom, a szépműtan, a szónoklat és a tudomány művelését és terjesztését is, jelesül a somogyi népköltés „gyöngyeinek a gyűjtését és a népélet összes megnyilvánulásának a megőrzését az utókor számára.” De a ma is korszerűnek tűnő közművelődési célokat szolgáló feladatok között az író és olvasó találkozókat is szorgalmazta, arra törekedvén, hogy „bizalmas közeledést hozzon létre az irodalom munkásai és a szellemi munkát megbecsülni tudó közönség között.”126 A jelentős közművelődési célok elérésének a legfőbb eszközeit a Társaság irodalmi, a tudományos és a „szépműtani” tárgyú a) felolvasások tartásában, b) irodalmi ünnepségek rendezésében, c) jelesebb irodalmi termékek és évkönyvek kiadásában, d) pályadíjak kitűzésében, valamint e) a helyi sajtótermékek hasábjain az olvasó és a színházlátogató közönség irodalmi tájékoztatásában és nevelésében látta. A Társaságnak tiszteletbeli, alapító, rendes és pártoló tagjai voltak, akiknek tagsági díjakat kellett fizetni és székfoglalókat tartani a hónap első vasárnapján tartott felolvasó üléseken. A Társaság legfőbb szerve a közgyűlés volt, választott tisztségviselői közül pedig a díszelnök, az elnök, a két al elnök, a főtitkár, a titkár, a pénztáros, az ellenőr és az ügyész képezte a „kormányzatot”. Az egyesület szellemi irányítását, levelezésének lebonyolítását, irattárának a kezelését, évkönyveinek a szerkesztését a mindenkori főtitkár végezte, aki egyben a helyi lapokban az „irodalmi tájékoztató” rovatokat is szerkesztette. A nagy reménnyel induló Társaság volt — a Zenekedvelők Egyesülete mellett — a közművelődés másik legtevékenyebb motorja a városban. Keretében — négy korszakában is — a város jobb fiai próbálták kimozdítani a provincializmus szellemi mozdulatlanságából a kisváros társadalmi és kulturális életét. Valóban a város és a megye irodalmi gondjaival — egészen a felszabadulás utáni első esztendőkig — az itt élő és alkotó írók és művészek, a helyi sajtó alkalmi toliforgatói és szerkesztői s a Társaság lelkes irodalomtanárai törődtek elsőrenden. A kisvárosban e szellemi ko- rallsziget tagjai voltak az irodalom és művészetszervező tényezőik, ezek csalogatták e távoli provinciába irodalmunk jeleseit, legtöbbször a helyi napilap hasábjaira, ritkábban — élőszóval — a pódiumra. A Társaság megalakulása után nem kisebb személyiségek voltak a pódium szereplői, mint Ady (1902, 1907), Reinitz, Mánffy és Medgyessy. A Társaság hivatalos megalakulása után már a következő évben munkához is láthatott. Tudomásunk van már arról, hogy 1905. október 15-én vasárnap délelőtt 11 órakor felolvasó ülést tartott a városháza dísztermében. Az indulás évében különösképp nagy előszeretettel rendezték meg az egyesület keretei között a főgimnázium tanárainak a székfoglaló előadásait. Ezek az előadások csakúgy, mint a későbbi liceális előadássorozatok olyan sikeresek voltak, hogy azokat nemegyszer a megye határain túl (pl. Zágrábban) is meg kellett ismételni. A kezdeti sikerek után a Társaságot 1925. szept. 24-én újjá kellett alakítani éppúgy, mint az ellenforradalom első éveiben — természetszerűleg — megfeneklő Zenekedvelők Egyesületét. Ekkor már Hortobágyi Ágoston 78
