Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

hiányát — abban látta, hogy a tanárok fizetése oly csekélynek mondható, hogy az szinte saját maguk fenntartására is elégtelennek bizonyult.89

A kedvező jelentésnek meg is lett az eredménye. Már a következő iskolai esztendőben hat osztályra bővült az iskola és a gimnázium államosítása is bekövetkezett az 1869/70-es tanévben. Ezek az esztendők voltak Somssich munkásságának is a kiemelkedő esztendei az iskola életében. Bár nem volt már elnöke az igazgatóválasztmánynak, amelyet csak 1879-ig töltött be, amikor 1884-ben már nyolc osztályú főgimnáziummá lépett elő az iskola, mégis az ő közbenjárására adta meg az engedélyt Eötvös József utóda: Trefort Ágoston. A megye ekkor — Vastagh György festőművészszel — portrét készített róla, amelyet 1884. november 3-án lepleztek le ünnepélyes keretek között a gimnázium tanári szobájában. Az iskola érdekében kifejtett érdemeit, 1889-ben, a gimnázium falában elhelyezett emléktáblán is megörökítették.

A főgimnáziummá fejlesztett intézmény új épületének az alapkövét a milleneumi ünnepségek keretében helyezték el az 1898/99. iskolai esztendőben, amikor is Hercegh Zsigmond és Baumgarten Sándor építészek tervei alapján, a városképbe díszesen beletartozó kétemeletes új épületet emeltek a vidék egyik legnagyobb iskolájaként, benne élve meg fennállásának századik és másfélszázados jubileumát is, azon reményeket beváltva, melyeket Somssich Pál mondott egyik avatóbeszédében, hogy az iskola és a város egymást emelve növekedhessék. Valóban egymás fényét emelte az új iskola s a századforduló nagy léptekkel unbanizálódó városa, melyben — négy holdnál nagyobb telkén — valóságos új városrészt teremtő maggá és centrummá változott. Nem véletlenül került az oromzatára ezért a hármas jelikép: az ország, a megye és a város címere.

Az iskola fejlődésével párhuzamban a beiratkozott tanulók száma is növekedett. 1891-ben az első osztály, 1898-ban a második, 1899-ben a harmadik és 1907-ben pedig már a negyedik osztálynak a párhuzamosítása is bekövetkezett az új épületben. Az 1885/86. iskolai esztendőben zaj- lották le az első érettségi vizsgálatok a főgimnázium falai között. Sajnálatos, hogy 1969-ben az iskola nagy udvarát megfelezték és ráépítették az új közgazdasági szakközépiskolát. Az iskola és környéke így levegőtlenné válva, udvara 6950 négyzetméterre zsugorodott össze.

A tanulmányi eredményeket tekintve megállapíthatjuk, hogy az 1878/79—1904/5. iskolai esztendők között 2270 volt az első osztályos tanulók száma. E beiratkozott tanulóknak több mint a fele az 1882/83—1908/ 09-es iskolai esztendőkben már nem érte el az ötödik osztály padsorait (958; 42,2%). Ennek nemcsak az volt az oka, hogy a gyengébb tanulók időközben kihullottak az iskola rostáján, hanem főképp az, hogy a kispolgári elemek a városban és a megyében már a négy középiskolai végzettséggel is meg voltak elégedve.

Az ötödik osztályba kerültek közül pedig 609-en jelentkeztek az 1885/ 86—1911/12. iskolai esztendőben érettségi vizsgálatra (63,5%), akik közül is csak 511-en (83,4%) tették le sikerrel az érettségi vizsgát. Noha ez az 511 érettségizett tanuló 27 esztendő alatt hagyta el a gimnázium kapuját, mindazonáltal ennek a ténynek igen nagy volt a jelentősége az agrármegye székhelyén. Elfogadhatjuk az 1912-es „jubileumi” emlékkönyv meg43