Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

állapítását: „Nem oly nagy szám, de mégis egy jelentős csapat a nemzet kulturális küzdelmében.”90

A gimnáziumnak a megyeszékhelyi súlyára és jelentőségére utalhatunk azzal is, ha megállapítjuk, hogy az 1892—1912 közötti két évtizedben a vizsgálatot tett tanulóknak (8274) csaknem a fele (49,8%) kaposvári illetőségű volt (4124). A Kaposváron kívüli tanulók részesedése még a 30%-ot sem érte el a megyében (29,5%). 1892 és 1904 között a kaposvári illetőségű diákok aránya minden iskolai esztendőben felülmúlta az 50%-ot, a legmagasabb részesedésük az 1896/97-es (56,7%) és az 1902—1903jas esztendőkben voltak (55,6%). A vizsgált időszak utolsó 7 esztendejében ez az arány már nem érte el az 50%-ot.

A kaposvári tanulók számának a csökkenését elsősorban az 1903-ban felállított polgári iskola okozta. (Az iskola előhírnöke az 1887-ben Messits György tanfelügyelőségi írnok, korábban a Társadalom című hetilap szerkesztője (1884—1885) által alapított s rövid életű magán polgári iskola volt. A város első polgári iskolája pedig: a leánypolgári — Trefort kultuszminiszter iniciativájával és államsegélyével, valamint Szabó Kálmán polgármester ügybuzgalmával — 1882. október 20-án nyitotta meg kapuit a piaristák Fő utca 32. számú (ma Május 1. utca) házában. Ha a kaposvári értelmiségiek és kereskedő rétegék továbbra is a gimnáziumba járatták a gyermekeiket, az iparosok és a kisalkalmazottak rétege azonban — már az olyannyira megkésett — polgári iskola padjaiba ültette a gyermekét.

A társulati, majd — később — az államilag segélyezett községi polgári iskolában, a megnyitás utáni esztendőben a tanulók 72,1%-a valóban kaposvári volt. Ez az arány — ha mérséklődött is valamelyest — a későbbi évek folyamán sem változott jelentősen (1906-ban 63,6%, 1937-ben 58,0%), így az iskola valóban otthonává változott a város kispolgári rétegeinek. A taníttató szülők foglalkozását illetően is az első helyen az iparos családok szerepeltek, nyomban utánuk vagy a kereskedők, vagy a kisbirtokosok, vagy az értelmiségiek, de jelentős számot képviseltek a nyugdíjas szülők is.

A népszerű iskola a város egyik legszebb helyén — a mai Szabadság parkban — építette meg új hajlékát, amelynek 1927. nov. 20-án történt felavatásáról a helyi lapok az alábbiakat írták: „Templomot szenteltünk, Kaposvár polgárságának áldozatkészségéből emelt templomot az új Berzsenyi Dániel polgári fiúiskolát”. Az iskolából évtizedenként kb. 4000 tanuló lépett a „haza kispolgárainak” a sorába, kitűnő tanárok (Gálos Ferenc, Takáts Gyula, Kétszery Lajos, Pazsiczky Sándor, Tormássy István stb.) nevelésének az eredményeként, megbecsülést szerezve a város társadalmában a négypolgáris végbizonyítványnak.

Az 1911-ben a kapuit megnyitó felsőkereskedelmi iskola — amelynek fenntartásáról amúgyis a Kereskedők Egyesülete gondoskodott — 1912- ben pedig a város községi kezelésébe véve — még tovább csökkentette a gimnázium kaposvári diákjainak a számát. Már a nyitás első évében is annyi diák jelentkezett az új felsőkereskedelmi iskolába, főképp a város kis- és nagykereskedői rétegéből, hogy 9 tanulót létszámfelettiként vehettek csak fel főigazgatói engedéllyel.

47