Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

Még mindig nem felejtette el a főigazgató, hogy az önkényuralom első évében — az akkor még igen hevesen tomboló politikai mozgalmak eredményeképpen — a tanulóifjúság egy része — itt Lits Gusztávra és társaira célzott — a rendszer ellen való tiltakozásként elkövette azt a „meggondolatlan” cselekedetet, hogy tüntető köhögéssel zavarta a császárért imát mondó lelkész funkcióját: 1850 májusában. Megnyugvással vette azonban tudomásul az idők változását s azt a körülményt, hogy az ifjúság és a tanári kar mindenfajta pártpolitikai akciótól távol tartja magát, a tanári kar még a párt jel vények viselését is megtiltotta az ifjúságnak, mintha mi sem történt volna a főigazgatói látogatás előtti tavaszon, mintha ekkor a mezővárosban nem is a Kossuthot megválasztó balpárt győzedelmeskedett volna a választásokon, hanem a Deák-párt, ennek híveként tüntetve fel a várost és az iskolát. Abban egyébként teljesen igaza volt a magas látogatónak, hogy az igazgatóválasztmány elnökét: Somssich Pált valóban ezen az oldalon találta.

Tanulmányi szempontból megnyugtatónak találta mind a magyar és a latin nyelv, mind pedig a magyar történelem tanítását, dicsérte a matematikai oktatás eredményét is, főképp annak az élettel való kapcsolatát. Sőt, a fizikának a tanítását is örömmel regisztrálta, jóllehet a fizikai szertár még igen szerényen és hiányosan volt felszerelve és kísérleteket benne nagyobb számmal alig tudtak végezni. Felszerelt rajzterme sem volt a gimnáziumnak, mégis eredményesen tanították az iskolában a rajzot. Tornaterem sem állt rendelkezésre, a „tornászat”, amelyet egy 18 éves — hajdani fiumei iskolás — negyedik osztálybeli tanuló oktatott, azonban ugyancsak eredményes volt, mindezért az igazgatóválasztmányt jutalomban részesítette az ifjú testnevelőt. Különösképp azért minősítette eredményesnek a tornát a főigazgató, mivel az ifjak ügyesen elsajátították a katonai mozdulatokat és ennek következtében már célszerűnek is tartotta az iskola fafegyverekkel való felszerelését.

Különösképp dicséretes volt a gimnázium könyvtári állapota. Köztudott volt, hogy a megye — hajdani reformkori alapítású könyvtárának állományát —- nagylelkűen átadta a gimnáziumnak 1856-ban, miután annak működését már az előző év végén megszüntette. A tanárok közül először Taschler Elek hitoktató volt az, aki a könyvtárral törődött, két példányban is készítve annak lajstromát. Két évvel később — 1871-ben — már 8000 kötet volt a könyvtár állománya. Ennek betűrendbe szedését pedig Czompó Gábor — ugyancsak hitoktató — könyvtárnok végezte el. Jelentős kulturális tényként említhetjük a könyvtárnak a nagyközönség előtt való nyilvánossá tételét.

A főigazgató különösképp a szertárak elhanyagoltságát és az iskola hiányos eszközbéli felszereltségét tette szóvá a látogatáskor. A térképtár is nagyon szegényes volt. jellemzésül az igazgatónák egyetlen kézi atlaszra, amelyet kéz alatt akartak megvenni, 22 forint 40 krajcárt kellett kérnie a megyétől. De hiányolta a tanárok szakkönyvekkel való ellátottságát is, kérve a megyét arra, hogy könyvtári alapjainak a kamataiból biztosítson lehetőséget a szakkönyvek beszerzésére is. A tanárokat továbbképzésre is buzdította, melynek a legfőbb akadályát — csakúgy, mint a szakkönyvek