Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

mány s így az év végére már emeletesre építhették át az iskola régi földszintes épületét. Az átépítéskor Eszterházy Miklós herceg az iskolával szomszédos földszintes uradalmi házat is az iskola rendelkezésére bocsátotta azzal a feltétellel, hogy a város majd kárpótolja a bérlőjét az átadott épület elmaradt hasznáért, ami lényegében meg is történt a két árok közötti polgári földék bérletre történő átengedésével, amellyel a város jelentősen hozzájárult „a haza nagyobb polgárainak" épült gimnázium hajlékának a megnagyobbításához.84

Az algimnázium falai között dolgozó tanárok megélhetése azonban továbbra sem volt könnyűnek mondható a városban. A kitűnő Döbrossy Károlynak még 1868. augusztus 15-én — 32 évi szolgálat után is — azért kellett instanciázni a választmány elnökénél, hogy „a kezdő tanárokéval még most is egyenlő” fizetését évi 100 forinttal megemelje. A kéréshez az 1868. szeptember 15-i igazgatóválasztmány csupán csak 50 forint emelésével járult hozzá.85

Somssich számára mindenekelőtt és mindenekfelett a gimnázium ügye volt a jelentősebb szülőmegyéjéből. Még akkor is a gimnázium anyagi ügyeire gondolt — egy 1865. december 21-én írt levelében értesülünk erről —, amikor Niczky György gróf a kaposvári dalárda érdekében kérte a támogatását. Mielőtt döntött volna a támogatás ügyében, tisztáztatta a gimnázium választmányával, hogy a dalárda kívánsága „nem ütközik e intézetünk magasabb és elsőrendűbb céljaival össze?88

Somssich későbbi fáradozásait siker koronázta. A kiegyezés utáni új viszonyok közepette Eötvös József közbenjárásával 1868. május 26-án a gimnázium végre megkaphatta a tanulmányi alapból azt a 600 forintnyi segélyt, amelyet Mária Terézia egy Segesden felállítandó gimnázium számára utalt ki még 1776-ban, a segélyt azonban a kincstár sohasem folyósította.87

Az iskola azonban egyre jobban érezte — noha a fenntartás iránti áldozatkészség nem volt jelentéktelen —, hogy a meglévő erőforrások nem tudják a kor színvonalára az intézményt felemelni, felszerelni és azon azt megtartani. Somssich fáradozására a vallás- és a közoktatásügyi miniszter csakhamar felvette a gimnáziumot is azon iskolák közé, amelyeket államköltségből dotálnak és szerelnek fel. A megyének tehát döntenie kellett — még az államosítás előtt — arról, hogy a köznevelés ügyét előmozdítván: mérlegelje a kettős célt, azaz megtalálja az állami és a megyei érdek között az egyensúlyt.88

Az állami szubvenció ügyét nagyban befolyásolta az a körülmény, hogy az államosítás előtti esztendőben milyen állapotokat talált a gimnázium falai között — 1869. május 23-án — az ellenőrzést végző Kádas Rudolf tankerületi főigazgató. A látogatás eredményét jegyzőkönyv örökítette meg a számunkra, amelyet — az igazgatóval az élen — az iskola valamennyi (hat) tanára aláírt.

A tankerületi főigazgató a gimnázium működését sikeresnek minősítette. Nagyra tartotta az oktatómunka lendületét és az élettel való kapcsolatát. Mindenekelőtt mérlegre tette a politikai érdekek érvényesülését az ifjúság soraiban, de a tanárok életében is.

44