Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

szabályzatát elnyerte 1856. június 29-én, akkor már az iskolára nem úgy tekintettek, mint a mezőváros kispolgárainak tanodájára, hanem a birtokos középosztály erkölcsi és tudományos műveltségének a megyeszékhelyi fellegvárára.

De rendkívül ziláltak voltak ekkor még az intézmény anyagi körülményei is. Joggal sértette a tanárok önérzetét a pénzügyi alapok kezelésével megbízott gondnokok rideg és bürokratikus magatartása. Méltán panaszkodott Rády Mihály is — 1856. október 16-án — a pénztárnokok által sértő módon napszámosként lekezelt és lenézett tanárok sorsáról. Rády megpróbálta „sisaktalanul”, azaz bátran szembemondani az alapítvány kezelőjének, hogy „a gimnáziumi tanár sem nem inas, sem nem valamiféle kefekötő ember, kit fövegleléve órákig elkucorogiatni lehet a csarnokban, midőn megérdemelt fizetését kérni jő.”80

A gimnázium zilált anyagi helyzetére lehetett következtetni abból az 1862. december 3-án elhangzott felszólalásból is, hogy az intézmény csak „tengeti” az életét, „tanárai állásukhoz nem illő helyzetben, tanszékei nem kellő számban, épülete roskadozó állapotban léteznek”, aholis a tanárok „a rendes királyi gimnáziumokban megállapított díjnál szinte 200 forinttal kevesebb fizetést kapnak.”81 így maradt — végig a kapitalizmus korszakában — a vármegyei székhelyen tanító középiskolai tanárok jó része a bürokrata számadók kiszolgáltatottja.

Hogy a kaposvári és a csurgói gimnáziumok visszanyerhették nyilvánossági jogukat, ebben igen nagy érdemeket szerzett Kaposvárott a Vály János hajdani örökébe lépő Somssich Pál, Csurgón pedig Sarkady Károly egyházmegyei inspektor. Somssich az 50-es évek elején került a gimnáziumi választmány élére Kaposvárott.

Az abszolutizmus elleni tiltakozásként — köztudottan — demostra- tív ünnepségeket szerveztek sok helyütt az országban nemzeti kultúránk védelmére és ápolására. A megyében Ni'klán a Berzsenyi emlékmű felállítása vált ilyen jelentős politikai fegyverténnyé az abszolutizmus elleni harcban a magyar irodalom és nyelv védelmében, Kaposvárott, a megye- székhelyen pedig a nevelés ás az oktatás ügyét karolva fel tevékenykedtek a megye és a város legjobbjai a gimnázium jövendőjének a megalapozásán.

Somssich mindenekelőtt az iskola fundusának a gyarapításával törődött, tudván, hogy az algimnáziumi keretekből csak a pénzügyi alapok szilárd megteremtésével tudja kiszabadítani az iskolát. Miután pedig az iskolavagyon kezelői áttekinthetetlen számadásokat vezettek az alapítványokról, ennek az állapotnak a végleges felszámolására és a különféle alapítványok, tőkék, státuszpapírok és készpénzbeli jövedelmek nyilvántartására és lekönyvelhetőségére főkönyvnyomtatványokat szerzett be és hozatott Pózner Lajos pesti papírkereskedőtől és papírgyárostól.82

Majd a pénzügyi alapoknak 1861-ben történt visszaszerzése után az újra megindított adománygyűjtés is növelte az alapítványok nagyságát. Ezek során még az iharosberényi ifjúság is beküldte műkedvelő előadásának a tiszta jövedelmét.83 Még a somogyi nők is 1600 forintot gyűjtöttek a — korabeli sajtóhírek szerint — az iskola céljaira. A gyűjtés kedvező eredményeként 1864 nyarán már 24 000 forinttal rendelkezett a választ43