Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
dermedtség és kedvevesztett élettelenség számlájára, amely — természetszerűleg — a kulturális intézmények munkájában is visszatükröződött. A város kulturális életének az átmeneti megtorpanására nemcsak a gimnáziumnak altanodává való degradálásá volt a jellemző, hanem más közművelődési intézménynek az ajtajai is becsukódtak az önkényuralom első esztendejében. így pecsételték le már a reformkor kezdetétől működő megyei könyvtár ajtaját is, kulcsát a levéltárba helyezve.55 Az ország ötödik kerületébe beosztott megyének — önkormányzata is megszűnvén — régi pecsétje használatát is megtiltották, azt is zár alá helyezték a levéltárban. Kaposvár mezőváros — 1848/49. -évi adófőkönyve szerint — 391 számozott házzal és 920 adófizetővel lépte át a kapitalizmus küszöbét. A szabadságharc leverése után a független magisztrátusi önkormányzatát elvesztvén községgé alakult át 1851. október 19-én. Az 1848-ban megválasztott Németh Antal polgármester ékkor 'adta át helyét Schröder József városbírónak. A megyeszékhely-mezőváros szabadságharc utáni „nyugtalanságáról” sok jel árulkodott. A lakosság falragaszokat tépett és ragasztott titokban és tüntetőleg honvédsapkát viselt. A boltosoknál és a lakóházakban tiltott Kossuth-képek, Kossuth és Bem képével ellátott emlékpénzek, forradalmi kokárdák és védegyleti jelvényeik után nyomozott a rendőrség. Többször is olvashattuk a kaposvári katonai állomásparancsnoknak a megyefőnökhöz írott feljelentéséből, hogy a „kaposvári fehérszemélyek a pártütők által készített ezüst- és aranypénzekből csinált karpereceket viselnek”.A városiban —- 1850. szeptember 11-én a soproni parancsnokság ■— még „a nép kedélyeire izgatóan hatni szokott nemzeti nóták, táncok és énekek” muzsikusok és színészek általi előadását is megtiltotta.'“ Az abszolutista kormányzat — viszonylag — jelentős karhatalmi bázist teremtett a megye és a város falai közé. 94 csendőrt helyeztek el a megye 11 állomáshelyére; Kaposvárra, Marcaliba, Lengyeltótiba, Igalra, Rarádra, Szigetvárra, Kőröshegyre, Barcsra, Nemesdédre, Nagyatádra és Nagybajomba.58 A felsorolt állomáshelyek közül háromban: Kaposvárott, Marcaliban és Szigetvárott a következő esztendőben is növelték a csendőrlétszámot.59 Még lovasezred is állomásozott a városban, s rajtuk kívül a pandúrok a töimlőcök mellett, a hajdúk pedig a közigazgatási tisztviselők védelmében teljesítettek szolgálatot. A karhatalom, mindenekelőtt a kaposvári osendőrszárnyparancsnok- ság sűrűén küldte bizalmas jelentéseit a helytartósághoz a városban történt eseményekről. Noha az olcsó bosszúállás, a hivatali és a magán sérelmek, valamint az irigységfűtötte névtelen bejelentések zsilipjeit felnyitó önkény a besúgók és az ügynökök hadával figyeltette az egész országot, mégis a kaposvári gimnázium ifjúsága még éveken keresztül is szimpatizált a rendőrileg üldözött magyar ruhával, még sokáig magán viselte a Kossuth-jelvényeket s sokáig tüntetett carbonari köpenyekben az abszolutizmus ellen. Az önkényuralom első esztendeiben azzal bélyegeztette meg magát az iskola ifjúsága, hogy 1850. május 9-én és 10-én egymás után kétszer is -— „botrányt okozott a felséges fejedelemérti ima alatt erőltetett némi kehü35
