Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
lés"’ által, nemtetszésének adva kifejezést a császárért fohászt mondó lelkész imádsága miatt. A második ünnepnapon: május 10-én még nagyobbra csattant a botrány, amikor is a diákok mellett — a kóruson nagyszámmal megjelentek már a kézművesek is, az inasak, a mesterlegények és az egyéb „póremberek” is.60 A vád alá helyezett 11 diák közül — végül is — csak Lits Gusztávot zárták ki az iskolából151 Augusz Antal kerületi főispán nyomatékos beavatkozására, aki a tanári kar egynapi elzárását és a 8 korbácsütést tartalmazó ítéletét túl enyhének tartotta. A többi diák 4—6 korbácsütésben, illetve jegyzőkönyvi megrovásban részesült. A kihallgatási jegyzőkönyv szemmelláthatólag tompítani igyekezett az eseményeket, a tanári kar pedig — házi fegyelmezéssel — szeretett volna mielőbb napirendre térni a kínos ügy felett. Az önkény és az abszolutizmus elleni küzdelemből jelentős részt vállalt magára a gimnázium puritán jellemű történelemtanára: Németh Ignác is, aki a Bach-rendszer idején az eltiltott Horváth Mihály könyvéből tanított a gimnáziumban.62 A kaposvári gimnazisták májusi tüntetésszámba menő köhögése aligha lehetett elszigetelt esemény a városban. Két héttel később: 1850. május 25-én az események után már megérkezett Szekszárdról Augusz újabb átirata a megye főnökéhez, a „Kaposvárt talált kárhozatos falragasztvány” ügyében, amelynek a híre még a soproni katonai parancsnoksághoz is eljutott. A befutó jelentés már arról is tudott, hogy május 5-én a városban, tehát a diákok tüntetése előtti héten, két helyen is falragasz volt olvasható.63 Az ügy kapcsán a katonai parancsnokság azonnal elrendelte a falragaszok készítőinek felkutatását, vasraveretését és a felvett vizsgálati jegyzőkönyvek haditörvényszék elé történő „haladék nélküli” felterjesztését. 1850 májusában — a levéltári források szerint — nagy szökési hullám vette kezdetét az országban, maga Noszlopy Gáspár is megszökött az Űj-épületből a május 12-éről 13-ára virradó éjszaka. Naponta érkeztek a köröző levelek a megyeszékhelyre, mindenekelőtt a Noszlopy szökéséről szóló híradások.64 Május 25-én már Noszlopy „adjutánsát”: Max Wailert is kerestették a megyefőnökséggel, aki a hírek szerint Bécsből ismét visz- szajött Somogyba.65 Mindenütt szaglásztak a kopók a városban, főként a nyomdákat ellenőrizték, olyan szocialista és kommunista röpiratok után nyomozva, amelyeknek jórészét Hamburgon keresztül csempészték az országba. „Népámító zarándokok” s agitátorok után kutattak, szökött honvédeket üldözték a somogysági erdőrengeteg búvóhelyein, ahová az önkényuralom bátor ellenzéke húzódott be. A városban nyomoztak Xantus János s a volt kormánybiztos hívei és barátai után, miég a kaszinók és a klubok működését is felülvizsgálták, összeíratták a politikailag kompro- mittáltaknak a névsorát, akikről rendszeresen jelentést küldtek a felsőbb hatóságokhoz.66’ A hatóságok jelentései a városban történt események kapcsán érdekes magyarázattal szolgáltak. Jellemző esetként említhetjük a kaposvári csendőrszárnyparancsnokság 1852. augusztus 3-án kelt jelentését, amely a városlakó munkásság soraiban — különösképp mind a férfi, mind pedig' a női cselédek soraiban elburjánzott erkölcstelenséget tette szóvá: ,,.. .hier im Orte Kaposvár selbst die Demoralisation sowohl unter den Arbeiten als auch den weiblichen Dienstboten derartig um sich greift, dass dieser 36
