Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
III. Dunántúl művelődéstörténetéből - 1. Középiskola és középfokú oktatása Dunántúlon a XVIII-XIX. században - különös tekintettel Somogyra
első gimnáziuma a Festetics családnak a megye nyugati részét keresztül szelő birtokain: a művelt és az áldozatkész földesúr és az inspirátor jószágkormányzó: Nagyváthy János, valamint a paraszti-polgári igények egymásra találása következtében, a fenntartás és a szervezés gondjait magára vállaló Belső-somogyi Református Egyházmegye gyámkodása alatt. Az új intézmény alapítólevele 1794-ben keletkezett, nyilvánossági jogát pedig 1798-ban kapta meg. A nagy kiterjedésű Somogynak ez volt az első középiskolája, egy évtizedig az egyetlen — a Dráva határszél — Kanizsa és Pécs, közötti hosszú távolság — közművelődésének egyetlen őrtornya Csurgón, a későbbi Eötvöis-féle tanítóképzésnek is egyik fellegvárában. Több középiskolához azonban már nem akadt fenntartó sem a miegyében, sem a régióban. Nem adtak „fundációt” a szerzetesrendek sem. Amikor a nagy kiterjedésű Somogybán a kaposvári gimnázium alapítása érdekéiben azokkal a szerzetesrendekkel kezdtek tárgyalásokba a megye és a város vezetői, amelyeknek jelentős birtokai voltak a megye területén, e tárgyalások csakhamar zátonyra futottak. A Benedek-rendiekkel meghiúsult tárgyalások sikertelensége után a Kegyestanítórend magas igénye is arról árulkodott, hogy a kanizsai gimnázium mellett a kaposvári soha nem érdekelte a piaristákat, miután a város és a megye római katolikus környezetében a Renddel szemben alig volt támasztható olyan misszionáriusi kötelezettség, mint a protestáns lakosságú országrészek közepette felállított piarista közép iskolákkal szemben (Kecskemét, Debrecen). Valóban igaz az a tény, hogy a katolikus középiskolák egy részét nem az ország településhálózatának a művelődési szükségletére, hanem a protestáns iskolák ellensúlyozására állították fel hazánkban. Ahol a helyben lakó földesúr volt az iskolaalapító, ott az iskolaalapítás egyszersmind az urbanizáció eszköze is volt (Keszthely). Kaposvárt és Csurgót ugyan nem lakták földesurai, az iskolák azonban e helyeken is segítették előmozdítani a városi fejlődést. A nagy kiterjedésű Somogybán — Kaposvárnak sem volt ott lakója a földesűr, hanem a megyeszékhely amolyan alközpontja volt az Eszterházy uradalomnak. Itt már nem volt primer iskolateremtő tényező a földesúr, távol is élt a megyeszékhelyi mezővárostól, amelyben csak bérlők, jószágkormányzók, fiskálisok, fi üzleti érdekeiktől vezetett kereskedők tevékenykedtek. A régióban a kálvinisták után a Tolnai, a Baranyai és a Somogyi Evangélikus Egyházmegye is megnyitotta kapuit: 1806-ban a sárszentlö- rinci gimnáziumának, amely 1870-től Bonyhádon folytatta működését. A Petőfit is egy évre (1831/32-ben) befogadó algimnáziumnak ■— amely Tolnában az első volt e tekintetben — kettős célja volt: a) egyfelől tanítóit képezte benne az egyházmegye, b) másfelől pedig előképzést biztosított benne a főgimnáziumi tanulmányokhoz. Az efajta kis algimnáziumok alapítványokból éltek és földesuraik te- leikadományaiból. Szerepük — a II. Ratio educationis után — a nemzeti nyelv oktatása szempontjából is jelentős volt: a deákos műveltség alapelemein kívül már a reáliák tanítása érdekében is nagy lépéseket tettek, történelemoktatásukban a világtörténelem mellett a hazai történelemre is kellő gondot fordítottak, a földrajzi stúdiumokban pedig a nagyvilág ta291
