Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
III. Dunántúl művelődéstörténetéből - 1. Középiskola és középfokú oktatása Dunántúlon a XVIII-XIX. században - különös tekintettel Somogyra
ban is a jezsuiták 1591-es Ratio studiorum-a és az 1735-ös Typus utasításai alapján végezte a munkáját, amelyből a történeti és a természet- tudományos, valamint az anyanyelvi oktatás hiányát már a XVIII. század is — több-kevesebb joggal — kifogásolta. A másik iskola pedig a Kegyestanító rendé volt, amely az 1753-as Methodus institutendae juventutis apud Scholas Pias és az 1766-os Norma studiorum alapján: a nemzeti és a gyakorlati életre való oktatás felkarolása tekintetében fölötte állt a jezsuita versenytárs iskolájának. A második iskolateremtő tényező: a földesúri is jelentős szerephez jutott a régió középiskoláinak alapításában. Kanizsától nem messze, Keszthelyen így nyitotta meg kapuit a Festetics György alapította előbb ferences, majd később (1802-től) premontrei gimnázium, még az I. Ratio educationis előtt (1771), amelyben a század utolsó évtizedének egyik esztendejében — Kanizsához hasonlóan — 68 növendék tanult. A keszthelyi gimnáziumban nem volt franciskánus metódus, benne a szombathelyi elegyes módszert honosították meg, a jezsuita és a piarista módszerek keverékeként. Ebben a középiskolában a felvilágosodást megelőzően arra törekedtek, hogy az alacsonyabb származású ifjakból „kineveljék” az erkölcsök és a szokások falusi megnyilvánulásait, arra törekedve, hogy pallérozott, udvariasan társalgó, káros szenvedélyektől mentes, jó polgárokat és jó hazafiakat neveljenek, akiknek a soraiban — a na- gyobbakéban és a kisebbekében, a nemesekében és a polgárokéban egyaránt — az osztályok közötti harmonikus béke és „demokratizmus” uralkodjék. E törekvés — végül is — nemcsak az osztályellentétek egyfajta feloldására irányult, hanem a benne folyó oktatásnak e célok érdekében alkalmazott bizonyos demokratizmusát is észre kell vennünk benne. A XVIII. század utolsó évtizedéig a régióban már csak Somogybán és Tolnában nem volt középiskola. Pedig a magyar középiskolák geográfiai elhelyezését erősen követelő megyék egyre hangsúlyozottabban tették országgyűlési követeik utasításai közé középiskolai igényeiket is. Ezt tette Somogy megye is 1790-i diétára induló követei tarsolyába 53. pontként: „Habár ezen hosszasan és szélesen elterülő megye nemesekben elég számmal bővelkedik, mégis, minthogy kebelében az ifjúság oktatására gimnáziummal nem bír, ennek felállítása szükségét pedig már az udvari és a tartományi hivatalok is elismerték, de a dolog kivitele félbemaradt, ezért a legalázatosabban könyörgünk, hogy annak is tekintetbevételével, hogy némely megyében két gimnázium is van, nevezetesen Zalában, Kanizsán és Keszthelyen is létezik, a tanulmányi alapból Kaposvárott, ezen megye kebelében is állíttassék fel gimnázium.” Lehetett volna a somogyi birtokos nemesség középiskola-alapító tényező a megyeszékhelyen? Igen. Először azonban „középiskola-importtal” kísérleteztek, tárgyalván a Festetics Pál alapította keszthelyi gimnáziumnak Eszterházy Miklós álltai Kaposvárra, Czindery Rókus által pedig Nagyatádra szándékolt telepítéséről, csak utána gondolták a saját erejük iskolateremtő felhasználására. De megelőzték őket. Miután a segesdi gimnáziumra még Mária Terézia idején tett alapítvány kamatai az ország- gyűlési követek többszöri követelése ellenére sem kerültek felhasználásra. A század végén Csurgón földesúri kezdeményezéssel jött létre Somogy 290
