Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 7. A Somogy vármegye könyvtárának története (1816-1950)

hogy gondolni sem lehetett arra, hogy eredeti rendeltetésének: az olvasóterem visszaállításának a gondolatával foglallkozhassék a megye. Amikor pedig a Megyei Nemzeti Bizottság megszüntette hivatalos működését, attól az időtől kezdve könyvtári raktárhelyiségül szolgált az olvasóterem.

1946- ban a könyvtár vezetésével és felügyeletével megbízott főlevél- támokra bízta az alispán a fasiszta könyveknek a megye területéről való összegyűjtését. A miniszterelnökség 4732/1946. számú leiratában (a 2923/1946. ME. sz. rendelet alapján) írta elő a fasiszta, az antidemokratikus és a szovjetellenes sajtótermékek beszolgáltatását. A rendelet végrehajtására a megye 3 tagú bizottságot szervezett. A bizottság jegyzőkönyvvezetője egyben a rendelet tényleges végrehajtója a főlevél tárnok volt. Neki kellett hetente jelentést tenni a beszállított könyvek mennyiségéről. Az első rendelkezés értelmében a begyűjtött könyveket és egyéb sajtótermékeket elégették. Ekkor került megsemmisítésre 3142 db regény, 2753 db tankönyv és 250 kg képes- és napilap. A későbbi rendelkezés alapján a budafoki kartonlemezgyárnak adtaik át 1946. június 4-én 13 086 db tankönyvet, 512 db egyéb irodalmi terméket és 216 kg nyomtatványt.

1947- ig egyetlen kötettel sem gyarapodott a könyvtár vétel útján.

1948- ban is csak 32, 1949-ben pedig 41 kötet volt a gyarapodás. Olvasóinak és kölcsönzőinek száma 1948doan 142, 1949-ben 229 volt. Jobbára megyei dolgozók és azok családtagjai voltak az olvasók, akik 1948-ban 646,

1949- ben pedig 897 művet kölcsönöztek ki a könyvtárból.

A nyilvános olvasóterem — mint fentebb említettük — 1945-ben megszűnt, s attól az időtől kezdve már csak a levéltár helyiségeiben lehetett a helyben olvasóknak könyvhöz jutni.

Az újonnan beszállított ömlesztett könyvtári anyag rendezésére, s a könyvtár vezetésére — az idős főlevéltárnok tehermentesítésére tekintettel — a megye 1948. március 1-én e sorok íróját alkalmazta. Becslés szerint ez idő tájt a megyei könyvtár anyaga már 4—5000 kötettel gyarapodott. A kastélyokból jobbára idegen nyelvű irodalmi sorozatok — zömmel múlt századiak — kerültök be a könyvtárba.

Az új könyvtáros egy év leforgása alatt a beszállított könyvanyag címfel vételezését munkaidejének egy részében elvégezte, munkaidejének második részét pedig levéltári munkájára fordította. 1949 elején a korábban már ,,B”-lis'tázott és nyugdíjazott főlevéltárnok kettős arcú (levéltári és könyvtári) örökségét is magam vettem át. Még ezekben az években is igen tekintélyes mennyiségű könyvtári anyagok felderítését és átvételét tudtam szorgalmazni (a gázlói Festetics, a nágocsi Zichy, a marcali Széchenyi, a tábi Welsersbeimb, a bálványosi Satzger családok könyvtárából), amelyeket az Országos Könyvtári Központ és a megye segítségével sikerült a könyvtár olvasótermében ömlesztve elhelyezni.

A kb. 7—8000 kötetet kitevő családi könyvtárakon kívül 1950. február 3-án az Állami Vállalatok Központi Nyugdíj Pénztárának tulajdonából használatra átvett a megye 9291 kötetből álló igen értékes könyv- állományt, amely a megszűnt Dunántúli Bánik épületében volt elhelyezve, külön e célra igen ízlésesen berendezett olvasótermi bútorzattal s tölgyfa- szekrény-sorozattal. E könyvanyagban foglalt helyet — mint már említettük — a Biczó Ferenc emlékkönyvtár is.

253