Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 7. A Somogy vármegye könyvtárának története (1816-1950)
könyvtár kezelésével is. így a két könyvtárnak végleg egy őre lett, akinek nemcsak a könyvtár rendben tartását, a pótleltárak szerkesztését, az alapleltárak kiegészítését írták elő, hanem a nagyközösség részére való megnyitását is. Az összevont könyvtár állapota nem elégítette ki a megyét. Előrevetette árnyékát a megyei főgimnázium államosítása, a megye pedig könyvtári tulajdonjogáról1 nem volt hajlandó lemondani. Az 1913-ban bekövetkezett államosítást megelőzően már 1909-ben előterjesztést kért Baranyai Béla levéltárnoktól a könyvtár áthelyezésére vonatkozóan a megye vezetősége. Baranyai emlékiratszerű élőterjesztésében arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy a jelenlegi könyvtári elhelyezés szűk voltát — amely a helybeli kutatási és használati céloknak egyáltalán nem felelt meg — csak úgy lehet felszámolni, ha külföldi, nevezetesen a kölni városi levéltár és könyvtár példájára közös intézménybe vonják ösisze a levéltár és könyvtár anyagát. Elképzelését Somogybán is kivihetőnek tartotta. Javasolta az olvasóközönség, és a létesítendő szabadegyetem előadásaira való tekintettel a hiányos művek sürgető beszerzését. Tervezete szerint a levéltári épület keleti oldalán, az egykori ügyészi szobában, mint raktári helyiségben és a mellette lévő irnoki szobában, mint dolgozó és könyvtár helyiségben, valamint a saját hivatalos helyiségében megfelelő állványozás mellett 9000 kötet volna elhelyezhető. Ezek a helyiségek —■ szerinte — 7—8 évig elegendőnek bizonyultak volna a könyvek befogadására. Abban az esetben, ha az irnoki szobát is beállványozzák s a levéltárnok dolgozó szobájába pedig a szótárakat, a biblio- graphiai és enciklopédikus műveket helyeznék el, több mint egy évtizedig is elegendő a három helyiség befogadóképessége, a mennyezetig való állványozással pedig két évtizedre is biztosíthatónak látta a könyvtár jövendőjét. A levéltárnok előterjesztése foglalkozott a könyvtár nyilvános jellegével is. A fennálló, meghatározott napi kölcsönzési rendszer — szerinte — népkönyvtári jelleget biztosított a könyvtárnak, amelyen a mindennapi és huzamosabb (2—5 órai) nyitvatartás biztosításával kell segíteni, illetve változtatni. A könyvtárat a főlevéltámok nyilvános közkönyvtárrá szerette volna fejleszteni, miután a tudományos művek olvasása rendszerint feltételezi a szótárak és lexikonok használatát, s sok esetben a könyvtáros tájékoztató igénybevételét is. Márpedig az ilyen segédkönyveket (szótárakat stb.) nem lehet kikölcsönözni. Ebben az esetben pedig a könyvtár olvasótermét naponta nyitva kell tartani. Előterjesztésében a buzgó levéltáros hajlandónak mutatkozott arra is, hogy a délutáni hivatalos idő letelte után napi 2 vagy 4, szükség esetén 6 órában is rendelkezésére álljon az olvasóközönségnek. A könyvtár áthelyezése esetén javasolta a villanyvilágítás bevezetését a levéltárba levő könyvtári helyiségekbe is s az olvasóterem világosabbá- tétele érdekében az ajtóknak üvegbetéttel való felszerelését. Baranyai Béla főlevéltárnoik javaslatot készített a könyvtár fejlesztésére is. Nem győzte eléggé hangsúlyozni, hogy a könyvtárat csak olyan könyvtártechnikai és irodalmi szakismeretekkel bíró könyvtáros vezetheti, aki erre egyénileg is alkalmas. A könyvtár vezetését, belső ügykezelését 240
