Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 7. A Somogy vármegye könyvtárának története (1816-1950)

megyei olvasótábor első tagjai: Csépán István, Berzsenyi Dániel tábla- bírák, Siklósy Vilktor és Bodonyi József voltaik.

Berzsenyi a munkálatokba önhibáján kívül nem tudott bekapcsolódni. Örömmel vállalta ugyan a megye jelölését a bizottságiba, írt is Bodonyi „exmissus” társának a felemelő és megtisztelő kulturális feladat mielőbbi megkezdése érdekében. Festetics „messzeható gondolatját” Csépán figyelmébe is ajánlotta a költő s javasolta, hogy a könyvtár fenntartására és gazdagítására „illő fundust” kell teremteni, „mert csak így jelenhetik meg a nagy gondolat a világ előtt a maga méltóságában s így várhatjuk azt, hogy Somogy példája több vármegyéket is azon megfoghatatlan álomból, amely culturánikat nyomta, hazánkat a legszegényebb amerikai coloniák- nál e részben szegényébbé tette, valahára felébreszt s kimutatja mint kell a pusztában elszórt s a culturának minden organjaitól megfosztott magyar nemességen segíteni, hogy azon kezdetet, melyet az oskolákon nyert, tökéletességre vihesse s kimutatja, hogy a könyvtárakat, ezeket a férfiaknak oskoláit s a nemzeti culturának legfőbb kintseit hol kell lerakni.”3 Azonban sem Bodonyi, sem a bizottság többi tagja miégcsak válaszra sem méltatta a költő javaslatát, amit Csépán István táblabíró tudomására is hozott.

A könyvtár gyűjtőkörének a meghatározását először az 1826. évi nagygyűlés'* azokra a könyvekre korlátozta, amelyek „Magyarország leírásét, történetét, törvényeit és statisztikai esméretét érdeklik”. így szerepelt az első megvásárolandó művek között Bonfini Magyarország története, Anadharsis utazása (magyar nyelven) és Szvorényi apátur Somogyra vonatkozó kézirata, amelyet — kiadás céljából is — megszerzendőnek tartottak.

A könyvtár — lényegében alapítása óta — közös sorsú volt a levéltárral. Nemcsak az egy épületen belüli elhelyezés raktári gondjai voltak közösek a két intézményben, hanem a könyvtárat évtizedeken át vezető levéltárnokok személyén keresztül is érvényesült az együvétartozás. Ez a szimbiózis csupán csák arra a fél századra (1866—1913) szakadt meg, amikor a megyei könyvtár a gimnáziumi könyvtárral összevonva — az iskola épületében — működött.

Alig kezdte el működését az új megyei közművelődési intézmény, a levéltár azonnal hozzálátott az iratai között elfekvő könyvek és kéziratok kiválogatásához. Erre az 1928. március 18-i nagygyűlés’1 utasította is a levéltárost, előírva a számára, hogy a levéltár birtokában lévő könyveket válogassa ki az iratok közül, azokat lajstromozva adja át az olvasó-közönségnek. Ugyanezen évi májusi közgyűlés pedig már a „földabroszok” átadását is szorgalmazta a könyvtárnak.0

A könyvtáralapítás hírére jelentős könyv és pénzadományozások is történtek. A már akkor is nagyhírű Széchenyi könyvtár vezetője: Horváth István — többek között — megküldte a Kubinyi Péter által nyomtatott Magyar Múzeum ritkaságainak a köteteit is a megyének.7

Az alapítók szándéka szerint a könyvtár tudományos jellegű lett volna a kezdetekben. A gyűjtőkör ilyen megfogalmazását azonban már 1829- ben megváltoztatta a megye. A november 3-i nagygyűlésen8 az első alispán vetette fel a gyűjtőkörre vonatkozó s döntésre váró kérdést: „Tsupán tu229