Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 7. A Somogy vármegye könyvtárának története (1816-1950)
dományos, classicus könyvekből, vagy mindennapi olvasásra s civilisatióra szolgáló könyvekből álljon-e a könyvtár?” Argumentálását azzal támasztotta alá, hogy többen vannak olyanok, akik „a pallérozott világgal előremenő esméreteiiket” akarják gyarapítani, mint azok, akik a klasszikus tudományoknak akarnak hódolni. Abban is igaza volt az alispánnak, hogy az egybegyűit „fundust” nem tartotta elegendőnek egy tudományos könyvtár megalapozására és fenntartására, míg a „mindennapi olvasásra való könyveket apránként”, azaz szerényebb pénzügyi keretekből is meg tudja a megye vásárolni. A közgyűlés az alispán okfejtését magáévá téve, határozatában a közművelődési célokat szolgáló könyvtár ügye mellett döntött, nem pedig a tudományos könyvtár mellett. Az olvasószoba „kormányát” Somssich József kamarás kezébe helyezték, mint a könyvtár első őrére és gondviselőjére. Első „számiadóul” pedig Szakmáry Józsefet választották meg, aki erről a tisztségéről azonban már 1831. októberében le is mondott. A könyvtárra tett ajánlások összege ekkorra már 1830 Ft-ra szaporodott. A könyvtárral párhuzamosan egy olvasótársaság létrehozásán is fáradozott a megye. Az „Olvasó Társaság” felállítását 1828-ban, az alábbiakkal indokolta a megye: „Minden józan pallérozásnak és valódi erkölcsösségnek legnagyobb előmozdítója a jól választott munkák olvasása és az olvasottakról való barátságos értekezés, oly világos, hogy annak megmutatása csak minden históriai tudománytól szűkölködők előtt lehetne szükséges. Ezen céltól gerjesztetvén, de más részről azt is tekintetbe vévén, hogy nemes Somogy vármegye gyülekezéténék a helyén sehol sem találtatok bár csak egy újság, annál inkább valamely folyóírás, mely a közdolgokban foglalatoskodó férfiaknak fáradozásaik között fentmaradott üres óráiban némi nemű illő enyhülést szülhetne: bátorkodnak az alulírottak következendő móddal ezen hiányosságot pótolni és köztársaikat figyelmessé tenni egy Olvasó Társaság felállítására.” A társaságnak kétféle tagsága volt. A 12,— Ft-ot fizetők meghatározhatták a vásárlandó újságokat és folyóiratokat, a 4,— Ft-ot fizetők pedig olvasási jogukat válthatták meg. Az alapítók szándéka szerint minden hazai újságra előfizettek, a külföldi újságokra való előfizetésekre pedig az egybegyűlt ajánlások összegétől függően döntöttek. Az Olvasó Társaság alapító tagjainak száma 19, a pártoló tagok száma pedig 51 volt. Ettől kezdve a könyvtár és az olvasótársaság egymás mellett élte a maga párhuzamos és egymásra utalt életét. Míg azonlban az olvasó társaság kifejezetten az újságok és a folyóiratok előfizetésére és olvasásának a lehetőségeire teremtette meg olvasó szobájában az alkalmat, lényegében magán kezdemény volt, amelynek a létrejöttén nem a megye „fáradozott”, hanem néhány személyiség buzdító felhívására összegyűlt adomány biztosította működéséhez a fedezetet. A könyvtár azonban mindig közpénzből fenntartott és gyarapítóit intézménye volt a megyének. A jelentős olvasóegyleti kezdeményről így tudósította olvasóit Döb- rentei Gábor a Hasznos mulatságokban: Kaposvári olvasószoba Nemes Somogy vármegyében10 címmel: „Két esztendeje mióta Kaposvárott Ns. Somogy Vármegye Rendei között, aláírás által a Vármegye házánál egy olvasó szobát nyitottak meg, melly megérdemli, hogy felőle a Közönség 230