Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században
Ha azonban a vékony mezővárosi polgári rétegnek még nem volt elegendő anyagi és szellemi ereje, ha nem volt méltó patrónus, akkor a város az adománygyűjtőkben bízott. Ezeknek is, hosszú időn keresztül kellett töb nekirugaszkodással elérni némi eredményt, miután az első gyűjtések — az esetek nagy részében — sikertelenséggel zárultak. A gyűjtés második fázisa, a század második évtizedének a végére azonban már meghozta az eredményt. Ekkorra már a gimnázium építéséhez nemcsak a földesúr, hanem a megye is vállalt magára természetbeni támogatást. A felbuzdulás még Balogh Istvánnak, a mezővárosban időző színtársulatát is lelkesítette, amely 1828. január 16-án tartott Aranyidő című előadásának 80 forintos tiszta jövedelmét az iskola építésére ajánlotta fel.31 A város végül is — rendkívül tiszteletre méltó áldozatvállalással — 1932-ben tető alá hozta — „A haza kis polgárainak” elnevezett nemzeti iskoláját, amelyről a Jelenkor 1832. évfolyamának a 69. száma az alábbiakat írta: Kaposvár csinosulásához járul, hogy az itteni lakosok nem tekintvén szűk lehetőségük körét, fölös áldozatukkal egy emeletes, csinos nemzeti iskolát építenének a gimnázium ellenében”. Milyen volt a mezőváros új elemi „tanodájában” az iskolába járás a megyeszékhelyen a XIX. század első felében? 1836—1943 között a normális iskola első és második osztályába 1250 tanuló járt összesen. A tanulók közül 118 (9,4%) volt csak a nemesi családok gyermeke, a városban lakó, vagy a gyermekét itt taníttató igen vékony nemesi réteg számarányának megfelelően. Már jóval magasabb volt, szám szerint 262 a plebejus értelmiségi, az alkalmazotti szülők iskolába járó gyermekeinek a száma (20,9%). Az abszolút többséget, a 73,8%-ot a mezővárosi polgár-paraszt családok gyermekei képezték, akiknek 923 volt a száma.32 A tényleges iskolába járás arányát az 1833—34-i iskolai esztendőben aránylag már könnyen meg tudjuk állapítani, miután ebben az iskolai szemeszterben 204 volt az iskolakötelezettek, az iskolás korúak száma. Ebből mindössze 123 járt az első osztályba és 36 a másodikba. így az iskolába járás aránya jóval kedvezőbbnek volt mondható a megyeszékhely- mezővárosban, mint a megye jobbágyfalvainak az iskoláiban.JJ Különösképp Ambrus Imre, Gruzling János és Orbán Gábor tanítók neveit örökíthetjük meg a város iskolamesterei közül, akiknek a tanító- képzés területén is kiváló érdemeik voltak, noha a kaposvári normális iskola „de jure” nem volt összekötve a tanítóképzéssel, „de facto” azonban képezett ki segédtanítókat, sőt azokat még bizonyítványokkal is ellátta. Ezért nevezhették a korabeli iratok „paedagógiumnak” is a város három grammatikai osztályból álló nemzeti iskoláját. A kaposvári nemzeti iskolába járó tanulók, valamint a rossz és a kimaradt tanulók száma 1814—1843 között:34 21
