Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
A hazai urbanizáció területén külön sajátosságot képez az ún. üdülő- urbanizáció, a Balatont szegélyező urbánus sáv (üdülőzóna) problematikája, az idegenforgalom és a szolgáltatás alapján urbanizálódó vidék kérdése. Ahogy hazánkban a legmagasabb foglalkoztatottsági arányt agrárgazdaságunkban a gyümölcskultúrás tanyák képezik, úgy az idegenforgalmi és a tercier ágazatbeli népsűrűség elsőrenden az üdülősávbeli település-láncolat sajátossága. A Balaton mellett olyan jellegű inépesség-akkumulációt vélünk felfedezni, amely nagyjából a modern városiasodás főbb jellemzőit viseli magán. Kialakulóban egy csaknem összefüggő, Siófoktól Balatonszentgyör- gyig terjedő Urbs Balatonica, egy zömmel városi funkciójú, nyári 4—5 hónapos időtartam alatti egybefüggő üdülőváros. Bár pontosan egy csonka városfejlődés tárul a szemünk elé, a kialakuló területi centrumból — ugyanis — a munkás nagyváros hiányzik. E sajátos eltérésnek elégséges magyarázatul szolgál a táj üdülőhelyi jellege, analóg bizonyítékául pedig Florida, Cote d’ Azure, vagy a Fekete-tenger hasonló jellgű, bár más léptékű makro-üdülővidékei. Az analógia — úgy érezzük — bizarrsága ellenére is igaz, miután itt is és másutt is egyénileg gyorsan fluktuáló, ám számszerűen majdnem konstans népességgel kell számolni, különösen akkor, ha mind nagyobb siker koronázza majd idővel a téli idény kialakítására vonatkozó terveket, azaz akkor, amikor a jelenlegi 4—5 hónapos ösz- szefüggő BALATON-VÁROS 12 hónapos üdülővárossá alakul át. Az üdülősávi népességszám-növékedést hátrább közölt 1. sz. táblázatunk adatai igazolják: a feudalizmus végéül a déli part akkor még 11 településén 7071 volt a lakosság száma, településenként átlagosan 643 lakossal. A kapitalizmus közepén: 1900-ban ugyanezen terület 16 településén már 18 329 volt a lakosság száma (településátlagként 1146 lakossal), ami 249,21% -os növekedésre utal. A szocializmus 17 településén már 48 688 volt az összlakosság száma (településátlagként 2746 lakossal), ami a feudalizmust lezáró időszakhoz képest 688,55%-os, a kapitalizmus századfordulójához képest pedig újabb 265,63%-os növekedést jelentett. Még a legutóbbi 5 esztendőben is 15%-os volt a növekedés e délparti településeken. Somogy megye lakosságának már több mint az egyharmada él a Balaton mellett. E növekedési folyamatba részben beletartozott Dél-Dunántúl négy megyéjének (Baranya, Somogy, Tolna és Zala) igen magas (73 000 főnyi) népesség-vesztesége, amely az agrárkeresők jelentős visszaszorulása és visszaszorítása idején keletkezett hazánkban. A Balaton-parti népességnövekedés — egyébként is — mindig többszöröse volt a megye népességnövekedésénél. A Tó vonzó hatására —- az elmúlt évek népesség-szaporodásának csaknem a 98%-át — a bevándorlás okozta a déli parton. Ennek következtében lett — többek között — a Tó környéke is második ..hazájává” a falvakból — a személyi kultusz idején — messzerepített kisbirtokos és egyéb elemeknek, akiknek azóta ■— több esetben — többszintes lakóházai már felépültek a Tó partján, amelyekből nyaranta az idegen- forgalom rendelkezésére tudtak bocsátani egy-egy szobát. A házaik számának a növekedését a Tó körül — természetszerűleg — éppoly jellemzőnek tartjuk a fürdőkultúra tekintetében, mint a lakosság 176
