Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 6. A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
számának a növekedését. A Tó körüli lakóépületek és lakások száma 1970- ben 23 285, illetve 26 850 volt a déli parton, a magánvillák száma pedig 10 692. Az épületek száma — noha a népesség nagyobb az északi parton — 10° o-kal volt nagyobb a déli parton, ami idegenforgalmi szempontból -— az egy lakásra jutó befogadóképesség miatt — sem elhanyagolható tényező. Az összefüggően beépített partszakaszok telítettsége már 71%-osnalk mondható Somogybán. V 'i' A fürdőkultúra fejlődését a három nagy történeti korszak határán belül további alkorszakokra bontottuk. Noha sajátos fürdőkultúrát még aligha találunk a feudalizmus korszakában, hiszen annak feltételei, hogy egy társadalomban létrejöjjön az igény a fürdőkultúra megteremtésére, az jóval későbbi történeti korszakok eredményének volt mondható. Talán nem is a hazai, hanem a külföldi utazók jelentkeztek az első igényekkel a Balaton körül. Az is igaz, hogy a fürdőkultúra kedvező földrajzi tényezői, amelyek Balatonfüred körül hajdanán kialakulhattak, még azok sem a balatoni fürdőzés lehetőségein, hanem elsődlegesen a település gyógyvízbázisán teremtődhettek meg. Mindezt tudva és hangsúlyozva megállapíthattuk. hogy a feudalizmus utolsó századaiban merőben elütött egymástól a XVIII. és a XIX. század Balaton-problematikája. Hasonlóan két részre bontható — a századforduló körüli cezúrával — a kapitalizmus fürdőkultúrájának a korszaka is, sőt 1957-ben a Balaton-programban történt kardinális változások kezdetével és a Balatoni Intéző Bizottság újjászervezésével a szocializmus fürdökultúrájának a legújabb korszaka is. 1. A Balaton a kései feudalizmus korában A Tó közép- és hódoltságkori történetének okleveles forrásai, szűkszavú leírásai, s térképei aligha a fürdőkultúra kezdetleges jegyeit tükrözték elsőrenden, hanem jóval inkább a birtoktulajdon jogbiztosító szerepkörével és védelmével, a halászati és a vizhasználati jogok gyakorlásával és érvényesítésével foglalkoztak. Ám okleveleink és máig is élő földrajzi neveink alapján elég sok az ismeretünk a Tó-környék népének vízszerete- téről és fürdőzéséről, erre engednek következtetni középkori okleveleink fürdőhely („ferdewhel”) és fürdőszeg, valamint a földrajzi nevek sorában a Tó melletti településeken található fürdető (Balatonienyves), a Fürdő utca (Fonyód), a fürdőárok, a fürdőház, az úszói árok és úszói sorompó (Balatonlelle) elnevezések, amelyek azokra a falu- és határrészekre, valamint dűlőnevekre utaltak, amelyeken — főképp a kánikulai nehéz és ve- rejtékes munkák végeztével — mosták le magukról a szennyezettség nyomait a Tó vizében. A hódoltság időszakából a hajdani török utazónak: Evlia Csel ebinek XVII. századi (1664—1666) útiemlékei az akkor még „tiszta vizű”, „kellemes ízű", „iható", „sokféle halu” („ezernél többféle hal van benne”) Tóról, amelyen 40—50 hajó vitte egyik várból a másikba a kereskedőket, s a korszak atyafiságát. a látogatókat, aligha tekinthető másnak, mint a tavi 177
