Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 5. Levéltárrendezési pályázat a reformkori Somogy vármegyében

tudományiak, egyháziak, 20. árvaügyek, 21. nemesi ügyek, 22. tized, 23. keverék, 24. hirdetők.)

„így ahány tárgy — folytatta a beadvány — annyi csomóba köttetnek az irományok.” Az iratokat úgy szedték rendbe a megyei rendelkezések szerint, hogy az „eredeti irományok egy tárgyról elkezdve végig egy csomóba tétessenék, azért ha egy csomóba nem férhet, a csomónak több kötetei lesznek, de a csomószámot az a tárgy végig megtartani fogja.”

Az 1829. évi megyei rendelet értelmében készítendő abc-s lajstromokat és három főmutató lajstromot 24 tárgy esetében elkészíteni teljességgel képtelenség — állapította meg a rendezők beadványa. A megye határozatával ellentétben — amely 10—10 esztendőt akar egybevonni a rendezésnél — ők úgy vélekedtek, hogy 1659—1724 között — mivel ezen iratok száma amúgy is kevés — nem szükséges a 10—10 esztendőre való elkülönítést. A 10 esztendős cezúrát az 1724. évtől kell kezdeni. A rendezők mindaddig, míg a megye jóvá nem hagyja terveiket, munkájukhoz nem látnak hozzá.

Az ötödik pályázó (1847. január 21.) Nagy Pál ny. kir. tanár, több megye táblabírája, a nagyváradi akadémia nyugalmazott professzora, több könyvtár s régiségtár rendezője, havi 50,— Pt-ért vállalná a levéltár rendezését. Munkájához kétszobás lakhelyet kért a megyétől. Naponta 6 órát dolgozna a levéltárban. A rendezést a helytartótanács irattára mintájára szeretné végezni. Munkájához egy írnoki segítséget kért. Pályázata utóiratában megemlítette, hogy amennyiben rendezési munkálatait bevégzi, Somogy megye nevezetes emlékeinek publikációját a „világ elé bocsájtja”.

A hatodik pályázó (1847. január 24.) szentgyörgyvölgyi Nemes Károly daruvári uradalmi lajstromozó volt (Jankovich Izidor Szlavóniában lévő daruvári „4 Toppantott uradalmaiban létező irományainál”), aki a korábbi esztendőkben (1840—45) Vas megye levéltár-rendezői munkaközösségében is tevékenykedett.

Nemes rendezési terveiről nem is beszélt beadványában, csak a honorárium után érdeklődött. Mindazonáltal kérést intézett a megyéhez: nem tudná-e a megye a rendezési munkálatok befejezése után a levéltárnoki statust számára biztosítani? Szívesebben szolgálná a magyar nemzetet, mint az „illír nációt”. (A Pozsega megyei levéltárnoki állás elnyerését kilátásba helyezték ugyanis a számára.)

Hetedik „vállalkozónak” Sillye Gábor pozsonyi hites ügyvéd adta be iratait (1847. július 20.). Pályázatában hivatkozott nagy kutatói múltjára: megfordult a leleszi, a nagyváradi, a pozsonyi káptalan, a velencei, a pá- duai, a milánói és bécsi városi levéltárakban és figyelemmel kísérte a pozsonyi levéltár rendezését is. írásából néhány korabeli irattári „normával” is megismerkedhetünk. Egy közönséges ív átolvasása és kivonata szerinte 15 perc. Egy munkanap 8 órájában „32 számnyi sorozatnál lehetetlen többet elkészíteni”. Egy munkanapra 4 Pf-ot kért tiszteletdíjként új lajts- romo'k esetében. Amennyiben régi lajtsromok is rendelkezésre állanak, úgy napi tiszteletdíjként 3 Pf-ot kért, vagy évi átlagban 800 Pf-ot. E munkájában természetesen elkészíti a szaksorozatokhoz a „sarkmutatót”, vagy egy „általános mutatót” (index generálist).

A nyolcadik pályázó Bakó Farkas volt, aki 9000,— ezüst forintot kért

172