Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 5. Levéltárrendezési pályázat a reformkori Somogy vármegyében
munkájáért, valamint papírt, gyertyát és fát. Évnegyedenként kérte a részére a végösszeg 6%-os kamatjának kifizetését. A kilencedik jelentkező (1847. július 30.) Xantus Ignácz ügyvéd volt. Fiával együtt 8 esztendő leforgása alatt szándékozta befejezni munkáját 1846. év végéig 10 000 Ft-ért. A sok pályázó közül a megye Szalay Józsefet és Xantus Jánost bízta meg a rendezési munkálatok elvégzésével, akik munkájukat 1847. november 13-án megkezdették. A november 2-án tartott nagygyűlés 3554. számú végzése alapján a megye birtokosaira és honoratioraira a levéltár rendezési költségeinek előteremtésére különböző összegeket vetett ki. A pénzek kezelésével Madarász Lajos adószedőt bízták meg. A kivetett összegek befizetésének határidejét 1848. február lsében állapították meg, s annak letelte után a hátralékokat szóper útján szándékozták behajtani. A kimutatások szerint a központi járásban 71 Ft 41 dénárt, a babócsai járásban 104 Ft 25 dénárt, az igali járásban 89 Ft 36 dénárt, a kaposi járásban 139 Ft 56 dénárt, a szigeti járásban 117 Ft 28 dénárt és a marcali járásban 165 Ft 11 dénárt vetettek ki. 5jí # * A levéltár rendezésének története értékes hozzájárulás a kor levéltári rendszeralkotó elképzeléseinek megimeréséhez. A pályázók személyén keresztül azonban úgy véljük, a cikk értékes adalékot szolgáltat a kor magyar értelmiségének anyagi-társadalmi helyzetéhez is. A tulajdonképpen csak időszaki munkát jelentő levéltárrendezés pályázói között ugyanis több, már jónevű, illetve 1848—49 eseményeiben magának jelentős szerepet biztosító személyt találunk. Záborszky Alajos 1848—49-ben Somogy megye egyik országgyűlési képviselője, középpárti, a kormányt Debrecenbe is követi, s tőle kormánybiztosi megbízatást is nyer, a szabadságharc bukása után külföldre menekül, távollétében halálra ítélik és csak jóval később térhet haza (meghalt 1862). — Sillye Gábor (1819—1894) 1848—49- ben ugyancsak országgyűlési képviselő, majd a Hajdú-kerület kormány- biztosa, ő itthon bujkál a szabadságharc bukása után, s csak 1851-ben fogják el. Már kihirdetett halálos ítéletét kegyelemből változtatták tízévi várfogságra, melyet nagyrészben ki is töltött Olmützben. 1860—76 között ismét a Hajdú-kerület főkapitánya. — Nagy Pál (1788—1859) 1815—36 között Nagyváradon akadémiai történelemtanár és könyvtáros, nyugdíjazása után 1839—42 között a Nemzeti Újság és a Hasznos Mulatságok szerkesztője. Latin nyelven írta meg Magyarország okmányozó történetét, hozzácsatlakoztatva bizonyos segédtudományi alapismeretek leírását. A kétkötetes mű (Nagyvárad, 1817) két kiadást is megért. Akadémiai jegyzetként jelent meg három kötetben, ugyancsak latinul „Statistico-geographi- co-politico-critiea” egyetemes története. Magyarul ő írta meg Simonyi óbester életrajzát (Pest, 1819), s jellemző módon ő az egyetlen, aki a levéltár- rendezés eredményeként az anyag tudományos publikációjára is javaslatot tesz. —• Xántus Ignác, a Széchenyi család neveltje csokonyai polgárfiú, a század elején Széchenyi Ferenc titkára, az 1811—12—i országgyűlésen Széchenyit képviseli, mint ablegatus absentium. 1827 táján ő ismerteti meg Széchenyi Istvánt a hazai jog elemeivel. Levéltári Híradó, 1959. 173
