Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 5. Levéltárrendezési pályázat a reformkori Somogy vármegyében

pandúrok), 13. aedificialia, 14. téglavetés, égetés, 15. szedres kertet illetők, 16. Josephini temporis acta germanica, 17. decimalia, 18. expensae variae (utak, hidak, posztógyár, kalló), 19. sanitas, 20. deputationalia, 21. restaurationalia, 22. számvevőszék, 23. perceptoralia, 24. exactoralia, 25. statarialia, 26. orphanalia, 27. urbarialia, 28. dicasterialia.

A lajtsrom (elenchus) három legfőbb kelléke: tárgy, idő és személy. Ahányféle tárgy, annyiféle lajstrom legyen évenként. (Ez volt az 1829. évi levéltárrendezési választmány erre vonatkozó utasítása is.)

Ezután vitába szállt a megyegyűlé-s azon véleményével, hogy a rendezési munkálatokat „átallyában” végeztesse el. Szerinte a rendezés munkadíját a megyének csak a beszedett tőke kamataiból szabad kifizetni, mert csak így lehet — más megyéhez hasonlóan — eredményes munkát végezni, azaz rendezett irattárat kialakítani. Csak a rendezett és lajstromozott levéltári anyagokat lehet szabályszerűen átadni és átvenni az egymást váltó levéltárosoknak.

A rendezésnél kétféle „controlléria” lehetséges. Az egyik az, hogy két rendező végezze egyidőben a munkát (egyik a másik munkáját ellenőrzi, mivel egy rendező munkája a temérdek tennivaló tengerében ellenőrzés nélkül elsüllyedhet). A másik pedig az, hogy a rendezők csak a levéltáros jelenlétében mehetnek be a levéltárba és vehetnék ki onnan rendezésre térítvány ellenében iratokat.

Végezetül vitába szállt az olyan megyegyűlési hangokkal is, amelyek sok-sok haszontalan írás gyűjtőjének tartják a levéltárat, s ennélfogva ellenzik a költséges rendezést. „Azonban a zavarék tömegírások között — argumentál — ki tudja mi nem r ej főzhetik?” Nyilván a felszólaló akkor láthatta a levéltárat, amikor Szokolay idején a rendezetlenségben maga a levéltáros sem tudhatta mi van a levéltárban. „Még a legalább való irományokat sem szabad kimustrálni — oktatja a levéltárellenes megyei atyákat —, mert nem tudhatni: hátha valamikor azoknak is lehet hasznát venni, amiket haszontalanoknak tartunk, azért a lajstromozásnál az ilyen írások is a magok helyén feljegyeztessenek.”

Szalay és munkatársai 1847. november 2-án nyújtották be a megyének „az irományoknak általuk elkezdett lajstromozása módját, az irományok foglalatjának kivonyási eszméjét”. A rendezők mintaképpen 561 db országgyűlési, egyházi és politikai tárgyú régi irat „kivonatát” készítettek el. A kivonatok két rovatból: „csomó és okleveli soroknak számai”-ból álltak. A lajstrom: csomó, szám és számrovatok, a mutatólajtsrom a „személyzetek, helyek és tárgyaknak abc sorral: csomó, osztály, szakasz és sorszám rovatait tartalmazta.

A rendszer, mely szerint az anyagot tagolni szándékoznak, megfelelően a megye 1829. évi január 20-án, a levéltári rendezés tárgyában kiküldött választmánya véleményének a levéltári iratokat nyolc osztályra, s „némely szakaszra, összvesen pedig 24 tárgyakra osztotta”. (Ezek a tárgyak a következők volta: 1. országgyűlési, 2. tisztviselői, 3. politikai, 4. egészségböli, 5. közgazdaságbeli, 6. adózói és commissariaticai, 7. katonai, 8. taxák és letéti pénzbeliek, 9. úrbériek, 10. törvényesidk, 11. házasságbeliek, 12. birtokügyek, 13. határbeliek, 14. károk, tilalmak, 15. adósságbeliek, 16. urasági tiszteket illetők, 17. tiszti perek, 18. bűn, bosszúlók, 19.

171