Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 4. Xantus Jánosról Csokonyavisonta népének
alapját. 1872-től a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának őre, 1873-tól pedig igazgatója volt. A csaknem százra tehető publikációnak sorából kiemelhetjük: Levelek Éjszakamerikából (1858), Utazás Kalifornia déli részeiben (1860), A közoktatási miniszter megbízásából 1869—70-ben Kelet-Ázsiában . . . gyűjtött ... népismereti tárgyak leíró sorozata (1871), Vezető a Magyar Nemzeti Múzeum népismereti gyűjteményében (1874), Néhány hét Ceylon szigetén (1877), Üti emlékek Singapore és vidékéről (1879), Borneo szigetén (1879), stb. A róla szóló szakirodalom sorában is igen jelentős alkotások láttak már napvilágot. Elég ehelyütt György Aladár, Mocsáry Sándor, Miller Madden, Allodiatoris Irma, Sándor István és Könnyű László nevét és Írásait idéznünk. A kiváló magyar szaktudós és patrióta nevét viseli a győri múzeum és a győri középiskola, amelynek hajdan diákja volt, és rendkívül dicsérendő az a buzgó igyekezet, amellyel szülőfaluja nevezte el iskoláját nagynevű fiáról, szülőházát emléktáblával jelölte meg, szobrával pedig az iskolaudvart díszítette. Mindez dicséri a község államigazgatási és kulturális vezetőinek ama elismerésreméltó készségét, hogy emlékezetének felidézésével saját lokálpatriotizmusokról, szocialista hazaszeretükről, alkotó honismeretükről és táj szer etetükről tegyenek tanúbizonyságot. A táj és a hely kivételes ünnepnapokat látott művelődéstörténelme folyamán. A délsomogyi művelődés- és népműveléstörténet ritka fellegvárai közé tartozott az alsóbabócsai járásban a hajdani Csokonya és vidéke népnevelési egylet. Még meg sem száradt a tinta (1867. július 3-án) Eötvös József vallás- és közoktatási miniszternek a népművelés ügyében kiadott felhívásán, amikor a babócsai járás alsó területén, 3 hónap múltán — 1867. október 26-án — népnevelési egylet alakítására Babócsán már „ta- nácskozmányt” tartottak. November 18-án pedig Visontán ülésezett az alapszabályok kidolgozásával megbízott választmány. Az alakuló gyűlést a tájegység centrumában: Csokonyában kísérelték meg először november 25-én, majd — 100 esztendővel ezelőtt — 1868. január 13-án, amikor is véglegesen zászlót bontott a népművelési egylet, programjában szakítva mindenfajta vallási és nemzetiségi ellentéttel, a polgári haladás eszméjének a gondolatát írva a zászlajára. Március 16-án — „csekély, de kezdetnek mégis szépnek mondható eredményeként” — már 85 alapító tagja volt az egyletnek. Az ülések jegyzőkönyvében megnyugvással olvashatta a kései kutató az akkori birtokos Széchenyi Pál gróf elnök nevén kívül a gazdatisztek, a lelkészek, a tanítók nevein kívül a Győrkő Mihályok, a Nagy György Istvánok, valamint más „csokonyai, görgetegi, újnépi, újlaki és darányi földműves atyafiak” nevét, akik tevékenyen részt vállaltak az egylet alapításában és annak vezetésében. A kitűnő gazdatisztek sorából Rába Miklós nevét, Barla Szabó Károly lelkészét, a néptanítók sorából pedig Szalóky Dánielét, Vései Sándorét, Horváth Antalét említhette e táj népe mindenkor büszkeséggel. Hogyan fejtette ki áldásos tevékenységét a csokonyai népművelési egylet? Mindenekelőtt arra törekedett, hogy a körzet valamennyi közsé163
