Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 3. Pálóczi Horváth Ádám ismeretlen „lektori” jelentése Vályi András: Magyarországnak leírása c. munkájáról

szerént való értelmekben az Auctornak (a szerzőnek) Nemes Somogy vármegye résziről tudtára adjuk; valamint az egész Magyarország leírását díszesíteni és tökéletesíteni fogjuk; úgy egyszersmind megyénket, melyről némely tekintetben, sokan bent az országban is vékonyan ítélnek, nevezetessé tehetjük. Mert a magyar história sem lehet el Somogy vármegye leírása nélkül, mely oly jókora részét teszi Magyarországnak; ellenben Somogynak is, és az ebben lakó feles számú főnemességnek úgy tetszik, hogy szüksége van arra, hogy a jobb oldalrul ösmértessen, és ne csak némely alacsony sorsú szolgámul s jobbágyirul, hanem birtokosamul is, ne csak népetlen pusztájirul, hanem civilizált helységeiről is, nemcsak homokjárul, hanem termékeny részeiről is. Mert hol van egy rakáson annyi szép tulajdonság, mint itt? akár azt a földre értsük, akár arra, amit a föld hordoz: van itt erdő, mező, rét, víz, hegy, völgy és róna térség is, van tenyészete mindenféle marhának, és sem télen, sem nyáron egyik sem szorul más megyére, van mindenféle vetemény, történetei pedig és viszontagságai a magyar históriát Szent István király idejétül fogva világosíthatják. SOMOGY VÁR és SZIGET környéke mennyi nevezetes történetekre emlékeztetnek; és Tihannal (a jegyzőkönyvi másoló már Tihonnyal-t írt! — K. J.) által ellenben Endréd tája. Sok pusztákban, sőt az erdei vad fák között, máig is megvagynak a török ültetvények. SOMOGYBÁN van a nyitja annak a csatornának, mellyen hajdan a rómaiak a Balaton vizét a Dunába csapolták. Az Ókor vize mentiben volt a Szentháromság tagadóknak legmegfeneklettebb fészke, onnan legkésőbben irtathattak ki, melynek szembetűnő jele az ott lakozó parasztok közt máig is megmaradott erdélyi dialectus: az ilyenek nélkül mind nem lehet el egy jól készült magyar história. Miért mondja a régi deák historikus, hogy Somogy vármegyei bor második jóságú bor Magyarországon, holott borainkat az újonan elhíresedett bortermü helyek becsmérelik? Miért rosszalják a somogyi búzát a mezőföldiek minden jó ok nélkül? Ezt mind a Somogy leírása világosíthatja meg. Miért nincs Somogynak a kereskedésben előmenetele? 'holott valamint a termésben, úgy az eladásnak könnyítésében is önként kínálkozik a természet segítséggel s miként lehet ezen segíteni? Ezek mind a commerciális (kereskedelmi) dolgot előmozdító állapotok. Es így a hasonlókat, melyek egy magyar históriára szükségesek és maguknak valósággal hasznosak, elhallgatni s megtagadni egy jó igyekezetü könyvírótól, valósággal kár volna és vétek.

De ugyan azért az auctortól feltett 8 kérdésekre, ítéletem szerént, csak annyiban szükséges a felelet és tudósítás, amennyiben azon kérdések a célul vett s fent előszámlált tulajdonságokon és különlegességeken túl nem mennek. És úgy tetszik, hogy ha hibáztak is némely megyék eddig a tudósításnak halasztásával, bizonyos és a tudósításban előszámlált tartózkodás miatt: de mégis az auctornak élesecske szókkal kifejezett szemrehányását meg nem érdemiették. Mert, ha az országnak felséges József császár alatt lett összveirása, ámbár az, mint füstbe ment és törvényesen cas- sált (eltörölt) dolog, úgy gondozathatott, szolgálhatott mégis arra, hogy minden új portarum connumeratio (portaösszeírás) nélkül, több portáiul fizessen Somogy vármegye hadisegítséget, mint a’ törvényes portái volnának: s lehetett egy amnistiált (elfeledett) conscriptióból (összeírásból) meg154