Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

a Kaposvár mezővárosban felépítendő deákiskola tanítóinak fizetésére.12 Az adományozó hangsúlyozottan közölte a megyével, hogy nemcsak a kaposvári szegényebb polgárok részére, hanem a megyeszerte élő szegényebb nemesek részére is milyen nagy szükség van az új iskola felállítására, s benne a könnyebb és az olcsóbb tanulás lehetőségére,13 majd arra kérte a megyét, hogy elgondolását és alapítványát terjessze a helytartótanács és a király elé „jóváhagyás és szentesítés” céljából. A megye három nap múltán — azon frissiben — már tárgyalta is közgyűlésén az adomány ügyét, köszönetét fejezve ki a derék plébánosnak,14 aki 1806. okt. 30-i „hagyományozó” levelében már át is adta az alapítvány összegét a mezővárosnak,10 adományát 1808-ban újabb 200 forinttal toldva meg.

A XVIII. században — azonban — még a népiskolának a létfeltételei is csak kezdetleges állapotban voltak meg a mezővárosban. Az első iskola — 1715-ben — ugyanarra a templom melletti telekre épült, amelyen 1832- ben „A haza kis polgárainak” elnevezett iskola megnyitotta kapuit. Az iskolanyitás első esztendejében — „annus introductionis 1715” — mindössze még csak 17 háztartást írtak össze a városban, a lakosok száma is aligha lehetett több 150—200 léleknél, így az iskolába —- általános tankötelezettség hiányában — aligha járhatott több 15—20 tanulónál.

Ez az iskola — a tanítóházzal együtt — azonban már 1736-ban szűknek bizonyulván, külsejében is szánalmasan szegényes volt: „Domus scholae etiam sat misera.” Csak 1748-ban sikerült új iskolát építeni téglafalakkal ugyan, de még mindig náddal fedve. Az iskola állapota azonban még a következő század első évtizedében is siralmas volt. Elég olvasnunk csak Sohár Ferenc mester 1812. aug. 30-án erről írt panaszát: „Az épületnek egy része, mely foglalja az első szobámat, a második és első klasszisbéli oskolánkat, oly romlandó karban állanak, hogy a szobának a padlása már be is szakadott, a tornácnak egy darabja már le is szakadt, mely ha tovább is épületien marad, az első és a második klasszisnak a'teteje is lerohan, amint már az első klasszisban a gerenda felducolva vagyon.”16

Az iskolába járás arányai a XVIII. század második felében sem voltak kedvezőbbek. 1771-ben 60, 1772-ben 56 és 1774-ben 50 gyermek járt összesen a város katolikus iskolájába. Rendkívül kedvezőtlen képet mutatnak e számok, különösképpen akkor, ha tudjuk, hogy az iskolaköteles kordákká válás előtti hatodik esztendőben: azaz 1766-ban 236, 1767-ben 195 és 1770-ben pedig 160 volt az élveszületések száma a kaposvári plébánia keresztelési anyakönyvei szerint. Ha az 1781. évi halálozási és születési arányt: a 10—13,2%-ot figyelembe is vesszük, akkor is 200 iskolakötelessel számolhatnánk az első esztendőben, 130-al a másodikban és 140-el a harmadik esztendőben. Ha az 1771, 1772 és 1774-ben iskolába járt összes tanulót (60, 56, 50) első osztályosnak vennénk a vizsgált esztendőkben, az első osztályos tanköteleseknek akkor is csak 30, 34 és 28%-a járt volna iskolába.

Ebben a nádtetős iskolaszobában tanították a mindkét nembeli tanulókat a hit és az erkölcs szabályaira, az olvasásra, az írásra, a számolásra, valamint a latin és a magyar nyelv szabályaira és a latin nyelven történő beszélgetésre („ ... docet tenarum aetatem utriusque sexus, fidei Chris14