Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

tianae et morum praecepta, legere, scribere, numerum inire tam latino, quam hungarico idiomate ac denique latino sermone loqui”).18

Az iskolában folyó oktatás eredményességére és módszerére nézve is aligha találtunk megnyugtató jelentéseket: panaszolták, hogy az iskolában még esztendők hosszú során keresztül sem lehet olvasni és írni pontosan megtanulni, mivel csoportosan tanítják a tanulókat, akiket egyébként még pálcával is kényszerítenek a tudnivalók bemagoltatására.19

Kik voltak a város első tanítói, akik tanítottak a XVIII. század első felében az iskolában? A helytartótanács a nemzeti iskolákban csak azoknak a tanítóknak engedett tanítani, akik — az approbáció után — a felső iskolai hatóságoktól is bizonyítványt szereztek. A triviális iskolákban tanítóknak a képzését pedig a nagynevű kollégiumokon kívül a tankerületek székhelyén felállított mintaiskolák végezték. De olyan normális iskolával is találkoztunk — Kaposvár esetében —, amely a népiskola és a pedagó- gium feladatkörét együttesen töltötte be.

A tanítók munkája — századokon keresztül — az oktatáson kívül az egyházi szertartásoknál való közreműködést is magában foglalta. Mindez jelentősen csökkentette az iskolai oktatómunka hatékonyságát és idejét. De nemcsak az egyházak, hanem az — önkormányzat is — sokszor bízta meg tanítóját a jegyzői munka elvégzésével. Sőt, sok helyütt a nótáriusi és az orgonista teendőkön kívül — így Kaposvárott is — még a város tűz- jelző-trombitási funkcióját is el kellett látniok. Ezt tette Császár Péter tanító is a városban. („Huius oppidi ludirector simul et orgonista et tubicen est Pestrus Császár.”) Nótárius tisztet pedig a város tanítói közül Czenky Mihály (1732—1736), az 1774-ben nyugalmazott Császár Péter és Nemsur Mihály (1775—1787) töltöttek be. Császár Péter — az 1770-es megyei ösz- szeírás szerint — 60 gyermeket tanított a mezővárosban, amelyben 1748- ban kezdte meg a szolgálatait. A városban működő tanítók közül — a fentieken kívül — említenünk kell még Kondrai Pál (1742 körül), Horváth János (1743) és Pozsgay Pál (1745) iskolamesterek nevét is.

A megyebeli néptanítók anyagi ellátottságát kutatva megállapíthattuk, hogy a kaposvári tanítóknak — általában — magasabb volt a fizetésük, mint a megyebelieknek. 1774-től Császár Péter és utóda: Nemsur Mihály —• 1775-ben — már 50 tanulót tanított olvasásra, írásra és deklinációra a városban. Jövedelmük ezért fejenként 185 forint 50 krajcár volt, amely szántóföldből, vegyes gabonából, a lakosság által gyűjtött szénából és borból, a kántori teendők után járó stólapénzből állott.20 A kántori jövedelem fejenként 12 dénár párbérből, 17 dénár temetési stólából, 22 dénár — nagy haranggal történő — harangozási díjból, 25 dénár énekes gyászmise-díjból és a perselypénz harmadrészéből állott.21 Ha a kaposvári tanítók a megyeiek közül — viszonylag magasabb jövedelmet is élveztek, ez még aligha jelentette a számukra azt, hogy a tisztes szegénység állapotából ki tudtak volna — jövedelmük révén — emelkedni. Találóan említette az az egyik egyházlátogatási jegyzőkönyv is róluk 1743-ban: „Ludi- magister sat misere substitit.”

De nemcsak a század első felében, hanem a másodikban is hiányzott az iskolafenntartás gazdasági alapja a városban. Lényegében a mezővárosnak a XVIII. század végére is mindössze csak 337 adózó háza volt, ezek15