Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 2. A Somogyi Levéltár Berzsenyi-dokumentumai
mét a Magyar Rádió hullámhosszán is szétsugárzott irodalmi estje alkalmából. Művelt középiskolai tanárok tevékenykedtek ekkor is a harmadvirágzását élő Társaság soraiban és vezetésében, akik közül elég csak Biczó Ferencet, Hetyey Józsefet, Merényi Oszkárt és az akkor induló Ta- káts Gyulát említenem, s azt az elismerésre méltó kiadói tevékenységet is, amely ekkor jelentette meg — poétái kiadványként — Takáts Gyula, Sipos Gyula és Lakos Eta első versesköteteit. A Társaság ekkori súlyára és tekintélyére enged következtetni az a tény is, hogy a centenárium tavaszán a Dunántúli Írók Társasága is megalakult a városban, mindenfajta tevékenységét és ügyintézését a Berzsenyi Társaságra bízva. Ez idő tájt voltak vendégei a városnak: Gulácsy Irén, Kemény János, Molter Károly, Nyirő József, Szemlér Ferenc, Móra Ferenc és Mécs László. Működésének utolsó évtizedében 6 emléktáblát avatott (Berzsenyinek Niklán, Obernyik Károlynak és Pálóczi Horváth Ádám- nak Dunakömlődön, Rippl-Rónainak és Roboz Istvánnak Kaposvárott s Pete Lajosnak Hetesen) és 10 képzőművészeti tárlatot rendezett a megyében. Még könyvkiadói tevékenységet is folytatott a Társaság, ennek során jelentetve meg Merényi Oszkár: Magyar klasszicizmus és Szőllősy Ferenc: Balatoni aranyhíd című munkáit. A centenárium inspirálta azokat az értékes irodalomtörténeti kutatásokat és publikációkat is, amelyeket Merényi Oszkár kaposvári felsőkereskedelmi iskolai tanár végzett. Előbb a kaposvári Felsőkereskedelmi Középiskola ifjúsága adta ki a Társaság főtitkárának és az iskola igazgatójának a buzdítására — a Vajthó László által szerkesztett Magyar Irodalmi Ritkaságok 23. számaként — Berzsenyi: A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairul c. munkáját 1932-ben, elindítva sikere által a költő műveinek „újrafelfedezését” a hazában. Ekkor jelentette meg az Akadémia a Társaság támogatásával Merényi első munkáját is: Berzsenyi Dániel költői művei (Bp. 1936.) címmel, majd két évvel később Berzsenyi Dániel ismeretlen és kiadatlan leveleit (Bp. 1938.) az Akadémia Irodalomtörténeti Bizottságának a kiadásában, valamint Berzsenyi Dániel verseinek ősszövegeit (Bp. 1938.). E munkálkodás egyik legnagyobb jelentőségét az képezhette, hogy Merényi Oszkár volt az utolsó irodalomtörténész, aki a Berzsenyi családnak a niklai levéltári hagyatékát még láthatta és felhasználhatta publikációi céljaira. Azóta ennek az értékes családi levéltárnak nyoma veszett a magyar művelődéstörténetnek igen nagy kárára. S végezetül a Társaság — negyedik reneszánszaként — a felszabadulás után állt ország-világ elé az örökség eszmei hordozójaként, hogy végül is a költő születésének 172. évfordulójára helyreállítsa a niklai rogyadozó lakóházat, s „kikaparja” a feldúlt kripta romhalmaza közül az „elszórt csontokat”, és az akkor még élő unokájának: Berzsenyi Máriának kegydíjat adasson a megyével, és gondjára bízza a lassan múzeummá átalakuló lakóházat. A niklai temetőben az obeliszk alatt mindössze csak 85 évig pihenhettek békében Berzsenyi csontjai a sírban. 1944 telén és 1945 tavaszán hadszíntérré változott Somogy jelentős része, 93 somogyi falu és 61 puszta került a hadak útjára, közöttük nagy károkat szenvedett Nikla község is. Nemcsak a falu lakóinak kellett elhagyniok a kiürített községet, hanem 143
