Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 2. A Somogyi Levéltár Berzsenyi-dokumentumai
még a költő szentelt sírján is végigtapostak a háború szörnyei. A költő „nemzetségi sírboltjában” a koporsóban nyugvó tetemek is szétszóródtak „A kripta fölnyílt vermében — idézzük Takáts emlékbeszédéből — Berzsenyi látnoki sorai váltak valósággá .. most is elszórt csontjaimat, kezeid takarják.” De a lakóház is omladozni kezdett. A hajdani méhes már rég az enyészetté vált, a kert híres emlékfái közül is némelyik már száradni kezdett. A felszabadulás után — 1946 őszén — alakult újjá a Társaság demokratikus szellemben, Takáts Gyula elnökletével. Először Vörös Béla megyei közmunkaügyi igazgató végezte a főtitkári teendőket, majd a következő év második felétől a szülőmegyéjébe hazatérő levéltárost — e sorok íróját — választották meg a főtitkári tisztség viselésére. A Társaság — mindenekelőtt — a névadó patrónus eszmei örökségének a korszerű ápolását, továbbá megrongált lakóházának és feldúlt sírboltjának az újjáépítését tartotta a legfőbb kötelességének. De nemcsak a kripta szorult újjáépítésre, hanem az ősi Berzsenyi-kúria, a költő hajdani lakóháza is alaposan megrongálódott a háborús viszontagságok közepette. Az ablaküvegek hiányoztak, legtöbbjüket papírlapok pótolták, az ablaknyílások nagy részét még be is falazták — olvashattuk abból a műszaki leírásból, amelyet Wenczel Ferenc marcali építőmester — az újjáépítés és a tatarozási munkák végzője — készített a Társaság részére. Az épület külsején szilánk és repesznyomok, golyóütötte sérülésék voltaik láthatók. A 42 méter hosszú és 12 méter széles tömésépületnek — amelynek 65 cm külső falvastagsága volt — még a padlásdeszkázatát is 280 m- területen felbontották és eltüzelték.16 Ilyen körülmények között lakott benne a költő akkor még élő unokája: az idős Berzsenyi Mária, a tört ablaké, beázott szobában tengetve az életét. A Társaság társadalmi gyűjtés útján nem tudta összehozni az újjáépítéshez szükséges összeget. A Társaság vezetői nagy szerencséjükre megértésre találtak Darvas József író, építés- és közmunkaügyi miniszternél, aki két részletben 12 000,— Ft-ot utalt ki a legszükségesebb tatarozások elvégeztetésére mind a mauzóleumban, mind pedig a lakóházban. Az újjáépítést a Társaság felkérésére a helyszínen ellenőrizte az 1948. jan. 24-én Niklán alakult Berzsenyi Bizottság is, amelynek Violányi Sándor körjegyző volt az elnöke, Lajpczig István pedig a titkára.17 Jóval nehezebb feladat volt az „elszórt csontok” exhumálása. E rendkívül nagy jelentőségű munkára a Társaság dr. Entz Béla professzort, a pécsi egyetem kiváló antropológusát kérte fel. Az agnoszkálás előtt a professzor elkérte a Berzsenyi-család halálozási listáját, amelyen nemcsak a halálozások időpontjai, hanem a családtagok magassága és egyéb ismertetőjelei is fel voltak tüntetve. A vizsgálatoknál nagyon fontos adatokat mondott a költő akkor még élő unokája és Nikla egyik öreg embere: a 65 éves Horváth bácsi. Mindketten egybehangzóan állították, hogy a 900-as évek elején Berzsenyi Dániel csontjai egy kb. 1 m hosszú tölgyfakoporsóban voltak elhelyezve, amelyben akkor még ott voltak találhatók a költővel együtt eltemetett gyűrűk, egy 1 m hosszúságú aranylánc és egy pipa. Később a vármegye egy díszes kiállítású érckoporsóba helyezte a költő már porladó csontjait. 144
