Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 2. A Somogyi Levéltár Berzsenyi-dokumentumai

A húszas évek második felében újra megelevenedő Társaság — másodvirágzásának korszakában — megalakította a Berzsenyi Dániel Szobor Bizottságot is, amelynek elnöke dr. Vétek György polgármester, ügyvezetője Hortobágyi Ágoston tanfelügyelő, főtitkára pedig Pintér Lajos gimnáziumi tanár volt. A bizottság Fetter Károly dombóvári szobrásznál rendelte meg azt a kisméretű mellszobrot (a bronzot hozzá a polgári iskola tanulói gyűjtötték), amelyet végül is a város legszebb parkjában: a mai Szabadság parkban, a Berzsenyi Dánielről elnevezett, akkor még polgári fiúiskola, ma általános iskola előtt helyeztek el egy díszbokor meghitt környezetében 1936-ban, amelyről Bodnár Gyula operatőr, a város történetében az első hangosfilm-felvételeket készítette. Az 1927—28-ban első reneszánszát élő társaság ekkor szólította tagjai sorába — többek között — Ba- bay Józsefet, Kocsis Lászlót, Kunffy Lajost és Rákosi Jenőt.

Az újjáalakult Társaságnak 360 tagja volt, amelynek többsége Somogybái verbuválódott, de számos dunántúli város is képviseltette magát — Pécs, Szombathely, Győr, Sopron, Székesfehérvár, Zalaegerszeg, Szek- szárd, Mohács, Öombóvár, Pápa, Keszthely, Sümeg, Nagykanizsa — soraiban, sőt a budapestiek, a debreceniék, a bajaiak, a csongrádiak, a sátoraljaújhelyiek, a békéscsabaiak is szép számmal működtek közre benne. A költő kései leszármazottai és atyafisága — közöttük Berzsenyi Mária unoka is — tagjai voltak Nikláról és Kemenesaljáról.

A másodvirágzás korszakában a Társaság különösképp a népművelés területén: képzőművészeti kiállításokkal, zeneművek bemutatásával, ismeretterjesztő előadássorozatok rendezésével — a Somogy vármegyei Is- kolánkívüli Népművelési Bizottsággal karöltve — végzett figyelemreméltó tevékenységet. De tartották a kapcsolatot a Szegeden székelő Dugonics Társasággal, az egri Gárdonyi Társasággal, a szombathelyi Kultúregyesü- lettel stb. is. 1929-ben már egy nyolcnapos Dunántúli tárlat megrendezését is tervezték Bécsiben, valamint a Nemzeti Szalonban, a fővárosban. E kiállítás rangos fővédnökéül sikerült a kultuszminisztert is megnyerni a. Társaság vezetőinek.

E korszakbeli működés kapcsán említjük Hortobágyi Ágoston elnök azon fáradozását is, amellyel értékes helyi irodalomtörténeti lexikonját: a Somogyi Helikont hozta tető alá 1928-ban, közölve benne a somogyi születésű, vagy a megyében több-kevesebb ideig lakó, itt dolgozó írók és művészek legfőbb életrajzi adatait és alkotásainak a jegyzékét. A jelentős, hézagpótló s kétéves gyűjtőmunka eredményeire támaszkodó kézikönyv nemcsak a halott alkotók adatait vette lapjaira, hanem az élőkét is, akiknek az adatait kérdőívek kibocsátásával, sűrű levelezéssel és fáradságos, személyes utánjárásokkal tudta csak szerkesztőként, kiadványa részére megszerezni. Bár a kötetet a szerkesztő saját kiadványaként kezelte, anyagának az összegyűjtésében azonban — elnökként — a Berzsenyi Társaság erkölcsi súlyát is felhasználta.

A sikeres felbuzdulás után — részben a kisvárosi személyi ellentétek miatt is — ez a tevékenység is kimerülni látszott, 1930-ban Hortobágyi már le is mondott a Társaságban viselt elnöki tisztjéről.15

Egy fél évtizeddel későbben, a költő halálának a centenáriumán: 1936- ban vonta újra magára a Társaság az ország nyilvánosságának a figyel142