Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 2. A Somogyi Levéltár Berzsenyi-dokumentumai
gnlmazta, arra törekedvén, hogy „bizalmas közeledést hozzon létre az irodalom munkásai és a szellemi munkát megbecsülni tudó közönség között.”1*1 A jelentős közművelődési célok elérésének a legfőbb eszközeit a Társaság az irodalmi, a tudományos és a „szépműtani” tárgyú a) felolvasások tartásában, b) irodalmi ünnepségek rendezésében, c) jelesebb irodalmi termékek és évkönyvék kiadásában, d) pályadíjak kitűzésében, valamint e) a helyi sajtótermékek hasábjain az olvasó és a színházlátogató közönség irodalmi tájékoztatásában és nevelésében látta. A Társaságnak tiszteletbeli, alapító, rendes és pártoló tagjai voltak, akiknek tagsági díjakat kellett fizetniük és székfoglalókat tartaniuk a hónap első vasárnapján tartott felolvasóüléséken. A Társaság legfőbb szerve a közgyűlés volt, választott tisztségviselői közül pedig a díszelnök, az elnök, a két alelnök, a főtitkár, a tikár, a pénztáros, az ellenőr és az ügyész képezte a „kormányzatot”. Az egyesület szellemi irányítását, levelezésének a lebonyolítását, irattárának a kezelését, évkönyveinek a szerkesztését a mindenkori főtitkár végezte, aki egyben a helyi lapokban az „irodalmi tájékoztató” rovatokat is szerkesztette. A nagy reményekkel induló Társaság volt az élénken pezsgő és a már urbanizálódó megyei székhelyvárosban a közművelődés egyik legdinamikusabb motorja, amellyel a város jobb fiai próbálták kimozdítani a provincializmus szellemi tunyaságából a kisváros társadalmi és kulturális életét. Valóban a város és a megye irodalmi gondjaival — egészen a felszabadulás utáni esztendőkig — az itt élő és alkotó írók és művészek, a helyi sajtó alkalmi toliforgatói és szerkesztői s a Társaság lelkes irodalomtanárai törődtek elsőrenden. A kisvárosban e szellemi korallsziget tagjai voltak az irodalom és a művészetszervező tényezők, ezek csalogatták e távoli provinciába irodalmunk jeleseit, legtöbbször a helyi napilap hasábjaira, ritkábban — élőszóval —- a pódiumra. A Társaság megalakulása után, nem kisebb személyiségek voltak a pódium szereplői, mint Ady, Reinitz, Márffy és Medgyessy. A Társaság a hivatalos megalakulás után már a következő évben munkához is látott. Tudomásunk van már arról, hogy 1905. október 15-én vasárnap délelőtt 11 órakor felolvasó ülést tartott a városháza dísztermében. Az indulás évében különösképp nagy előszeretettel rendezték meg az egyesület keretei között a kaposi főgimnázium tanárainak a székfoglaló előadásait. Ezek az előadások csakúgy, mint a későbbi liceális előadássorozatok olyan sikeresék voltak, hogy azokat nemegyszer a megye határain túl (pl. Zágrábban) is meg kellett ismételni. A kezdeti sikerek után a Társaságot az ellenforradalom első éveiben: 1925. szept. 24-én újjá kellett alakítani. Ekkor már Hortobágyi Ágoston tanfelügyelő nevéhez és munkásságához fűződött az ellenforradalom kultúrpolitikájához hivatalosan is simuló megújulás. Az újjáalakulása után már a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság nevet vette fel, amelyet mindvégig meg is őriztek, egészen az egyesület feloszlatásáig. Az új alapszabályt — egyébként — 270661/1926. BM sz. alatt hagyta jóvá a belügyminiszter. 141
