Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 2. A Somogyi Levéltár Berzsenyi-dokumentumai

2. A Berzsenyi-emlékmű

Az oszlop, a temetői obeliszk, csak a szabadságharc leverése után készülhetett el, s annak leleplezése — 1860. június 14-én — a magyar nyelv és az irodalom, a nemzeti kultúra védelmét és ápolását is szolgálva, jelentős és messze hangzó kulturális és politikai demonstrációvá vált az abszolutizmus törvénytelenségei ellen országosan is, amelyre — mint a korabeli újság írta — „a nép oly tömegesen, mint a naptárának vörös betűiből hirdetett ünnepén egyházába imára rnene, felemelkedve annak tudatára, hagy most annak hamvait áldja meg főtisztelendő Székács úrnak ércbe- verésre érdemes szónoklata, ki a nemzetiségnek egyik leghatalmasabb támaszát: az irodalmat és a nyelvet szolgálta.9 Az oszlopnak a niklai temetőből csak egyetlen mondandója volt: „... a derék nem fél.. .!”.

Ennek az oszlopnak a helyén pihent a költő — mondotta 1948. május 9-én a niklai temetőben Ta'káts Gyula — ..egyszerű sírjában 24 éven át, 1860. június 14-ig. Ekkor emelték Berzsenyi Dániel kriptába helyezett porai fölé ezt a követ. Ez az égramutató, mohalepte obeliszk akkor, 1860-ban nemcsak Somogy vármegye háláját jelentette, hanem a „felsőbb engedetem mellett” rendezett országos ünnepség akkor a Bach-korszak elnyomásában egy nemzet szabadságba vetett rendíthetetlen hitét is jelképezte, így lett nemcsak Berzsenyi Dániel költői hagyatéka, de múlandó porhüvelye is a magyarság reményének szentelt záloga. Hogy mekkora jelentőségű volt az 1860-as, a hatalom által kizárólag egyházi jeliegűre korlátozott ünnepség, bizonyítja az egykori meghívó és leírás, amely kezemben volt. A szép dunántúli táj és a Balaton akkor első és egyetlen gőzhajója: a Kisfaludy Füredről Boglárra szállította Zala és Veszprém lakóit, Somogy lakossága, égtájak szerint Pusztakovácsiban, Öreglakon és Marcaliban gyülekezett. Vonat hijján gyalogosok, fogatok és lovasok sora vándorolt a zöldkarszalagos rendezők irányításával ennek az obeliszknek a tövéhez. Horvátország küldöttségét Nagyatád fogadta.”10

A Somssich Pál felhívására rendezett niklai ünnepségeken résztvett az 1857-ben alakult Csurgói Dalkör is Seres Antal karnagy vezetésével. Erkel Himnuszát és Egressy Szózatát tolmácsolták oly sikerrel, hogy produkciójukról maga Eötvös József azt a megjegyzést tette, hogy a „nemzeti zsolozsmánkat a Pest-budai Dalárdától sem hallotta szebben és jobban elénekelni.” Az ünnepség bankettje után, egy alkalmi sátor alatt, Reményi Ede szólaltatta meg — a korabeli sajtótudósítások szerint — vará- zsos hegedűjén a „Repülj fecském” című szerzeményét.11

3. A Berzsenyi Szabadkőmíves-páholy

A költő utóéletével kapcsolatban aligha kerülhetjük ki Kaposvárott az 1902-ben megalakult Berzsenyi szabadlkőmíves-páholynak a kulturális elmaradottság felszámolása érdekében kifejtett tevékenységét. A század- fordulón fellendülő szabadkőművesség kulturális tevékenységében, amelyet a polgári radikalizmus és a szociálidemokrácia is jelentősen támogatott, nagyon sok radikális és haladó gondolat érvényesült. A polgári és a liberális értelmiség köreiből kikerülő tagságnak 1903-han megjelent mun139