Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)
II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 2. A Somogyi Levéltár Berzsenyi-dokumentumai
Mózes látogatásakor (1814) hangzott el kocsisa szájából. Amikor Pataky megkérdezte: „Hát milyen úr ez a tekintetes Börzsönyi Ur szolgáló embereihez?” határozottan felelte: „Az a mi földi Istenünk.” Az dlőlovas mindehhez még hozzáteendőnek vélte: „A bizony, senkit sem bánt, pedig jó gazda.” Amikor a XX. századba már előrelátó, rendkívül korszerű művét megírta Niklán, Széchenyi Hitelére válaszolva, már akkor kiderült, hogy írása oly időtálló, hogy a benne szereplő gondolatok egy részénék a megvalósítására csaknem a XX. század közepéig kellett várnia a magyar népnek. E kérdés kapcsán csupán egyetlen olyan adalékra szeretném szíves figyelmüket felhívni, amely rendkívül izgalmas lehet az agrártörténészek, de az irodalomtörténészek számára is. Közismerten nagyra becsülték egymást Széchenyi Istvánnal. A Hitelben négy Berzsenyi-idézet olvasható. A mezei szorgalomban pedig a nagy politikus gondolatainak számtalan adaptációjával találkozhatunk. A Hitel, mint egyik levelében írta, valósággal kuruc világot támasztott a jobb fejtekben Somogybán. De nemcsak a nemesi kúriák jobb koponyáiban, hanem a jobbágyok között is, a falvak lakóinak soraiban is. Ezt igazolandó érdemes levéltárunkból idézni Járányi István dörgicsei kasznár levelét 1831. december 8-ról — a Hitel parasztok közti hatásáról —, amely a következőképpen hangzott: „A Fő Munka ittend a sarjú takaréttás — a Béresek folyvást szántanak — nehezzen megy minden — a Jobbágy erőtlen — meg kivántsi is, amiolta a Hitel kezükbe forog, nints Cholera mondják — az elzárás csak azért van, hogy Szétsényi az igazságot személyessen bé nem hozhassa — már Túl a Dunán a földes Urakat, Tiszteket mind le ültette itt a Hitel mérge — mit szült ez a Könyv, amellyet még az érett ész is egekig magasztalt, ez az a könyv, — amellyet meg égetni kellett volna sajtóval — kiadójával együtt. Igen kényessen kell bánni a’ Jobbággyal. Egy kis Cholera nem ártana.” (Mernyei Kusztodiatus levéltára. Rel. Oec. 1827—1831. (1831. dec. 8.) Dörgicse.] (1971.) c) Berzsenyi és a Somogy megyei Olvasótársaság Értékes könyvtári kölcsönző kötete van. a kaposvári olvasótárnak a Somogy megyei Levéltárban, amelynek a címe: „Az olvasó szobából könyveket kivivő uraiknak revarsalis protocolluma ab anno 1832”. (1832—1870.) E könyvkölcsönző kötet lapjainak forgatása közben a somogyi reformnemzedék kulturális életére vonatkozóan sok értékes adatot találunk. Tiszta képet nyerhetünk arról: mit olvastak az emberek a XIX. század derekán Somogybán, kik voltak rendszeres kölcsönzői a megyei könyvtárnak, valamint kataszterszerűen összeáll! tihatjuk belőle azoknak a lapoknak és folyóiratoknak a jegyzékét, amelyekkel egy megyeszékhelyi könyvtár rendelkezett több, mint száz esztendővel ezelőtt. Lássuk először, kik voltak a megyei olvasótársaság leghűségesebb kölcsönzői? Berzsenyi Dániel, Xantus János, a világhírű kutató és felfedező, Somssich Pál, a nagynevű politikus (az 1860. évi niklai ünnepségek főren130
