Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

II. Somogy megye művelődéstörténetéből - 2. A Somogyi Levéltár Berzsenyi-dokumentumai

A betűsorokat is betartva, közlöm László Gyula olvasásában a betűhív szerződést, amelyet érdemes és szükséges volna a Petőfi múzeumban őrizett szerződéssel összevetni, amelytől több-kevesebb eltérést mutat: „Alább Írottak léptünk ez mai napon a’ következendő egyesség,, re, úgy mint én Bersenyi Dániel alkuszerént megvet,, tem Horváth Páltul Miskei Birkástul száz anya bir,, kát öt száz forintokért váltó czeduláb (?), olly formán hogy mivel azon summát le nem fizethettem, tehát azon sum,, mában által adtam néki Hetyén a’ következendő föl,, deimet, úgymint: a’ Götzi dűlőben két hold alszérül Rabovszki, föl szélrül Kunos János szomszédságában, a Hosszú megyében másfél hold, alszélrül Tompa József, felszélrül Gotthárd Mihály Urak szomszédságában,

Délsajáriban másfél hold, napnyugott felül Hegyi László napkeletrül Karátson Pál szomszédságában, melly földeimet mind addig szabadon bírhassa és használhassa, valamig én neki a fönt említett öt száz forintokat le nem fizetem. Én pedig Horvát,,

Pál ezennel kötelezem magamat, hogy a’ nevezett földek mesgyéire gondot viselek’ s mihelyt Berse,, nyi Dániel Ur a pénzemet le fogja fizetni földe,, it minden haladék és minden kifogás nélkül ke„ zére fogom botsátani, a’ kiváltásnak ide pe„ dig mindenkor Kisasszony napja lészen. S így Hetye

Szeptember. 17 dik 1824.

Bersenyi Dániel

Én előttem N. Doktorics József.”

Arról is van tudomásom, ugyancsak László Gyulától, hogy egy Berzsenyi Dániel által aláírt szerződés Kozocsa Sándor tulajdonában is található.

Már évekkel ezelőtt közzétettem a niklai gazdáról szóló cikkemben a Petőfi Múzeum Évkönyvében azt a megfigyelésemet, hogy a „szép birtoké földesúr” milyen patriarchális megbecsülésben részesítette jobbágyait, levéltárunk egyetlen panaszszót sem jegyzett fel földesúri magatartása ellen. De nemcsak embersége, hanem gondos és takarékos birtokvezetése is arról győzött meg, hogy eredményesen művelhette földjeit, adósság nélkül hagyván hátra örököseinek. Valahol Döbrentei Gábor is ilyet írt róla a halála utáni esztendők egyikében — mondván —: „Gazdaságukat jól elintézve, hagyá őket.”

így érthetjük meg, azon szerény „büszkélkedését” is, amikor —• a hozzá nagyritkán betérő vendégeinek — a „gazdaköltér” bemutatta a „jól megasztagult és több széna kazalu szérűjét s mutatta ereszében csikait a ménesből”, valamint híres méhesét, ahol vendégeit imigyen kínálta: „Verjünk fel egy kas mehet, együnk lampos mézet.”

Jobbágyainak irányában megnyilvánuló tisztelő véleményére mi sem jellemzőbb, mint ami a Döbrentei Gábor, Wesselényi Miklós és Pataky

129